1912 Július
El se tudom képzelni, hogy mikor jártam utoljára ekkora könyvtárban és meg kell mondanom, hogy New Yorknak hatalmas könyvgyűjteménye van. Lenyűgöző, hogy eltud bújni az ember a könyvespolcok és asztalok között, amiknél itt ott ül egy két olvasó, akik megvető pillantást tesznek felém, minden bizonnyal a szemem és a bőrszínem miatt, pedig nem fekete vagyok. Gondot se veszek a fehér népségről és a könyvek között keresgélek, majd a Drakula című könyvet veszem le a polcról és az egyik asztalnál foglalok helyet. Éppen kinyitnám a könyvet, mikor egy vékony női hangot hallok meg magam mellett.
- Excuse me. - lassan emelem fel a tekintetem a könyv első sorairól és a fiatal lány arcára pillantok. A mélyen elhelyezkedő sötét barna szemeibe pillantok, ami nem túl messze helyezkednek el egymástól a pici orra felet két oldalt. Teltebb arca olyan hófehér akár csak egy porcelán baba, ami teljesen hibátlan és egyetlen színt, csak a pirosító add neki. A pirosas ajka résnyire nyílik ki és kivillannak a fehér fogai amint meglátja az arcom. Kicsit ledöbbenve vesz tudomást a származásomról, de össze szedi magát és az asztalra tesz pár könyvet. - Szabad?
- Természetesen. - bólintok és vissza pillantok a könyvre, de rajta tartom a fél szemem.
Elöttem foglal helyet miközben megköszörüli a torkát, majd elegáns mozdulattal igazítja meg a lazán össze kontyolt sötétszőke haját, és a fején lévő aprócska kalapot. Kicsit kényelmetlenül kezd bele a könyv tanulmányozásába.
- Ha esetleg zavarja, hogy egy Ázsiai társaságában kell ülnie, akkor miért nem ült egy másik asztalhoz? - teszem fel a kérdést, mire ő kihúzza magát - jobban mint jelenleg és megmutatkozik a homokóra alakja, a szoros fűzőnek köszönhetően. -
- Mivel ez az asztal pont azokhoz a témákhoz van közel amiket olvasok, és általában mindig itt ülök.
- Szóval azt akarja mondani, hogy elfoglaltam az ön helyét? Vagy esetleg az zavarja, hogy egy fehér ember helyett egy húzott szemű ül magával szemben?
- Nem. Erről szó sincs. - rázza meg a fejét. - Semmi bajom a bevándorlókkal. Csupán meglepett...
- Meglepte, hogy nem a padlót mosom? Esetleg a vécében segédkezek a dolgát végző fehér embernek vécépapírt adva?
- Csupán furcsállom, hogy egy ilyen könyvet olvas. Sok embert megrémít, de amint látom maga, nem az a szívbajos típus - egy halvány mosoly jelenik meg az arcán felém irányítva.
- Szeretem az ilyen könyveket és már régóta tervezem, hogy elolvassam ezt a könyvet, de jelenleg az otthonomban nem áll rendelkezésemre, így ide kellett jönnöm, de valójában nem gondoltam, hogy ez a könyv akad a kezeim közé.
- Én igazán kevés könyvet tartok otthon. Ezért is járok ide. Esetleg... Megtudhatom mi történt az otthonában? Nem tolakodás képpen.
- Pár napja költöztünk ide a családommal. A könyveink még nem értek ide Francia országból. - mesélem.
- Maga Franciaországban élt? - néz rám nagy szemekkel a lány. - Járt Párizsban?
- Párizsban? Tökéletes kilátás volt az Eiffel toronyra. - folytatom az olvasást, mire ő elképedve mosolyog.
- Mindig is imádtam Párizsról olvasni. Biztos... Elképesztő.
- Igen, de hamar meglehet unni. - Igen, de hamar meglehet unni. Egy idő után átlagossá válik az a gyönyör, amit a szerelmesek városa biztosít.
- Ha esetleg zavarja, hogy egy Ázsiai társaságában kell ülnie, akkor miért nem ült egy másik asztalhoz? - teszem fel a kérdést, mire ő kihúzza magát - jobban mint jelenleg és megmutatkozik a homokóra alakja, a szoros fűzőnek köszönhetően. -
- Mivel ez az asztal pont azokhoz a témákhoz van közel amiket olvasok, és általában mindig itt ülök.
- Szóval azt akarja mondani, hogy elfoglaltam az ön helyét? Vagy esetleg az zavarja, hogy egy fehér ember helyett egy húzott szemű ül magával szemben?
- Nem. Erről szó sincs. - rázza meg a fejét. - Semmi bajom a bevándorlókkal. Csupán meglepett...
- Meglepte, hogy nem a padlót mosom? Esetleg a vécében segédkezek a dolgát végző fehér embernek vécépapírt adva?
- Csupán furcsállom, hogy egy ilyen könyvet olvas. Sok embert megrémít, de amint látom maga, nem az a szívbajos típus - egy halvány mosoly jelenik meg az arcán felém irányítva.
- Szeretem az ilyen könyveket és már régóta tervezem, hogy elolvassam ezt a könyvet, de jelenleg az otthonomban nem áll rendelkezésemre, így ide kellett jönnöm, de valójában nem gondoltam, hogy ez a könyv akad a kezeim közé.
- Én igazán kevés könyvet tartok otthon. Ezért is járok ide. Esetleg... Megtudhatom mi történt az otthonában? Nem tolakodás képpen.
- Pár napja költöztünk ide a családommal. A könyveink még nem értek ide Francia országból. - mesélem.
- Maga Franciaországban élt? - néz rám nagy szemekkel a lány. - Járt Párizsban?
- Párizsban? Tökéletes kilátás volt az Eiffel toronyra. - folytatom az olvasást, mire ő elképedve mosolyog.
- Mindig is imádtam Párizsról olvasni. Biztos... Elképesztő.
- Igen, de hamar meglehet unni. - Igen, de hamar meglehet unni. Egy idő után átlagossá válik az a gyönyör, amit a szerelmesek városa biztosít.
- Kezdem érteni, miért egy vámpíros könyvet kezdett olvasni. Drakula igazán érdekes, akár csak a valós története. - könyököl az asztalra a lány. Érdeklődve emelem rá a tekintetem. - III.Vlad havasalföldi fejedelem volt. Az 1400-as években uralkodott Európa területén. Vlad egyik neve az öt jellemző kivégzési módról kapta. A karóba húzásról.
- Karóba húzó Vlad... - teszem hozzá. - Olvastam már róla.
- Sok korabeli írásban Drakula néven szerepel, mivel több irat is azt tartja, hogy a halottak vérét gyakran fogyasztotta. - tájékoztat elégedetten a lány.
- Láttam ön elég tájékozódott ezekben a témákban. Csak nem hisz a boszorkányokban és a vámpírokban? - könyökölök az asztalra és megtámasztom a fejem.
- Semmi sem lehetetlen. - mosolyog elégedetten. - Sokszor belegondoltam a könyv elolvasása után milyen lehet egy éjszakát egy vámpírral tölteni.
- Ha gondolja segíthetek a kivitelezésében.
- Na de, kérem. - kuncog fel halkan és zavarában pillant szét a könyvtárban. - Maga szemérmetlen. Viszont remek humora van, Mister.
- Hívjon Jiminnek. Csak Jiminnek. - mosolygok szélesen és felé nyújtom a kezem.
- Jimin. - mosolyog a nevemen. - Elizabeth. - fogja meg a kezem, majd rá csókolok.
- Igazán szép név, illik magához. - nyitom ki a könyvet. - Sokszor jár ide?
- Igen. Részben innen tanulok, szeretnék nővér lenni. Úgy hallottam a jelenleg amilyen idők vannak Angliában elférne pár nővér.
- Vallja be. Csak el akar innen menni. - mosolygok. - Igaz?
- Ami azt illeti... - sóhajt. - A családom kényszer házasságon gondolkodik és én nem szeretnék érdekből hozzá menni valakihez.
- Szökjön meg velem...
GiSung szemszögéből:
Jimin szótlanul felelt, egy apró fej biccentéssel és egy halvány mosollyal. A szemfogai teljesen kicsúszva ékesítik az ajkait és a szemei... Mély lila színben pompázik, akár csak a többieknek, csak különböző színekben. Percekig nézem a hét "vámpírt", még nem a fekete farkas áll be közém és közéjük. Hangosan kezd morogni és vigyorogni, még a nyakánál a szőr az ég felé áll.
- Jaj de mérges valaki. - nevet gúnyosan Jimin. - Megvakarjam a füled tövét? - emeli a farkas felé a kezét, de az állatbőrbe bújt fiú azonnal a vámpír keze után kap, de sikertelenül és végül inkább Jimin kapja el a fekete bundáját és erős szorítást találva felemeli, majd a közeli fák közé dobja.
- JinYoung! - szólok fel és utána indulnék, de az egyik srác elkapja a kezem. Hátra fordulok és a kék szemébe meredek. - E-Eresz el! - rántok a kezemen, de erősen fogja.
- Vedd le róla a kezed! - hallom meg BamBam hangját, aki farkas alakból emberré változik és ököllel húzna be a kezemet fogó fiúnak, de az azonnal elhajol, majd a következő ütésnél elkapja a vékony csuklóját, majd megcsavarva magához húzza háttal. BamBam próbálna menekülni, de hiába. Erősen tartja az engem is vissza tartó fiú és a barátom nyakához hajol, aki azonnal össze szorítja a szemeit. Nem gondolom át a tervem, de hirtelen cselekszem. Erősen harapom meg a csuklóját, így enged BamBam szorításán, majd gyors és pontos rúgással ajándékozom meg a férfiasságát. Ha a harapás nem is fájt, de a rúgás annál inkább. Elenged mind kettőnket, majd kicsit megbillen, de hamar össze szedi magát.
- Szemét kis kurva! - lendíti meg a kezét és hatalmas pofon csattan az arcomon amitől földre esnék, ha BamBam nem kapna el. Azonnal hátrébb ugrik velem közel tartva magához. Az arcára pillantok, amin lassan folynak végig az eső cseppek, melyek vagy az égből, vagy a vizes hajáról csepegnek a bőrére. Hatalmas sárga szemeivel figyeli a fiúkat.
- YoonGi. - szól rá a legmagasabb srác. - Ne merd még egyszer megütni.
- De láttad mit csinált az a kis szajha?! - emeli meg a hangját a fiú. - Piszkosul fáj!
BamBam halkan sóhajt fel közelebb húz magához. A fák közé pillantok ahova berepült Junior és megpillantom, de megrémülök tőle. Emberi alakban lép ki a fák közül elázva, az oldala teljesen véres és a kezén egy vastag gally ütött utat. Rosszul leszek a szerettem látványától és szenvedésétől, így az én oldalam sajdul meg a kezemmel együtt.
- NamJoon. - szólal meg az eddig hátul álló fekete hajú fiú. - Enyém lehet az a kettő? - mutat először BamBamra, majd Juniorra. - Kérlek.
- Csak óvatosan. - von vállat a NamJoon névre keresztelt vámpír. - Enyém a keverék, YuGyeom.
- Nekem kell JinYoung. - indul meg Junior felé Jimin. - Nos Bolhás Bodri? Még mindig meg vannak a bolháid? - nevet fel gúnyosan.
JinYoung:
A közel se zökkenőmentes landolás percekig kiütött. Az oldalamat egy nagyobb fa sértette fel, még a jobb kezem használhatatlanná vállt a rajta áthaladó gallynak köszönhetően és most még Jimin is. Nem válaszolok az ostoba kérdéseire, csupán vicsorogni kezdek, majd GiSungra pillantok. Megindul felé de felemelem az ép kezem.
- Ne! Maradj ott. Megvagyok. Bármi is történik meg ne mozdulj. - pillantok Jiminre, aki egyre közelebb ér lilára változott szemekkel. Hatalmasat nyelek és fél lépést hátrálok előle.
- Most én is letéphetném a kezedet. Úgy se lesz már olyan mint volt. Az a gally... sok eret és izmot tépett szét... - nyalja végig a felső ajkát. - Csak ellentétben velem, neked nem fog újra kinőni. - nevet fel gúnyosan.
- Dögölj meg... - sziszeg el és az oldalamhoz emelem a jobb kezemet, ami még ép.
- Segítek kivenni azt a csúnya gallyat. - kapja el a csuklóm és szorosan ránt magához. Megragadja a faág végét és minden óvatosság nélkül tépi ki a gallyat. Hangosan ordítok fel a fájdalom miatt és össze zuhannék, de erősen tartja a kezem. - Rosszul ne legyél. - pillant a szemeimbe. - Ennyire biztos nem fájhatott, Bodri. De tudod mit? Megszabadítalak ettől a rengeteg vértől, csak azért, mert már jó ideje nem ettem és mivel akkora szívem van. - ránt rajtam egyet, így hasra esek és nem vagyok képes felállni. Az oldalam és a kezemen tátongó lyuk folyamatosan engedi a vérem és kicsit se segít rá, hogy az eső is csepereg. GiSungra nézek, aki a szájához emelt kezekkel figyel engem. Az arcán a rettegés és az ijedtség tükröződik. - Na mutasd a sebed. - rúgja meg a sérült oldalam és felordítok a fájdalom miatt, a szemeimet össze szorítom és kénytelen vagyok a hátamra fordulni és felnézni rá. Ember alakban teljesen lehetetlen, hogy esélyem legyen egy ilyen erős vámpírral szemben. Talán egy gyengébbel, ami esetleg hatvan éves lehet, de ő... Száz év felett járhat és én teljesen gyenge vagyok, és ilyen állapotban varkasként se mennék többre. - Ijedtnek tűnsz. - guggol le mellém és a hasamra térdel, ezzel akadályozza, hogy fel tudjak állni. Elkapja a sebesült kezem és szemügyre veszi a sérülésem. Hiába próbálnám elrántani a kezem, nem megy. Lassan nyalja le a tenyeremről a vérem, amitől elkap az undor és rosszul leszek. - Túl keserű vagy. Nem csoda egy bolhás korcstól.
Hangos ordítás üti meg a fülem. Jiminnen mind ketten a hang irányába nézünk. YuGyeom méregeti a feketére változott kezét, de csak pár másodpercig foglalkozik azzal, hogy az ő keze is megfertőződött NamJoon támadásával. Össze szedi magát és ember alakban rohan az említett vámpír felé. A földre vágódva csúszik át a fiú lábai alatt, majd felpattan, és NamJoon nyakánál kapja el a pólóját hátulról, majd áthajítja maga felett a fiút, aki hatalmas becsapódással ér földet, de egy hangot se hallat. Hátra bukfencezve áll két lábra.
- Komolyan te lettél a védelmezője? - nevet a mellettem térdelő. - Az a srác megérezte a kezében a világ össze fájdalmát és még sem kezdett hisztizni, mint egy kis csaj, vagy mint te, pedig neked csak egy fadarab állt a kezedbe.
Vicsorogni kezdek és a szabad kezemmel a nyakára fogok, majd karmokat növesztek és a bőrébe eresztem a karmaimat, amire azért felszisszen. Elengedi a kezem és a másik után nyúl, ezt kihasználva fordítom magam alá, így a derekára ülök. Ököllel vágom arcon, de nem is érdekli, csak elmosolyodik a próbálkozásaimon. Nevetve tűri ahogy folyamatosan arcon vágom, végül magunk mellett találok egy botot és a kezembe fogom. Szíven szúrnám, de azt már nem hagyja. Elkapja a csuklóm, majd kitépi az ujjaim közül a gallyat.
- Idióta... - lök le magáról és elterülök a földön. Ő mászik felém és a derekamon foglal helyet. Elveszi tőlem a hegyes fadarabot. - Én jövök! - szúrná belém, de hirtelen valaki lelöki rólam. Jimin a fenekére esik és értetlenül néz fel GiSungra, aki kettőnk közé lép.
- Ne merd őt bántani! - szólal meg felemelt hangon a barátnőm. A nadrágja teljesen sáros, valószínűleg még én Jiminnel viaskodtam ő se tétlenkedett.
- Én csak szabadítanám a szenvedéseitől. - mosolyog szélesen, de hirtelen lefagy a mosolya. - NamJoon! Vadászok!
Azonnal lábra kényszerítem magam és elkapom a barátnőm kezét, majd magamhoz rántom, így GiMyung farkasa képes közénk és Jimin közé beugrani, majd azonnal morogni kezd a vámpírra. Körbe pillantok és azonnal megkönnyebbülök. Túl előnyben vagyunk, így semmi esély nincs a hét vámpírnak. Jimin azonnal a barátaihoz siet, mire NamJoon gúnyosan mosolyodik el.
- Maradnánk még szórakozni, ahogy elnézem most indult be a buli, de nincs jelenleg akkora lehetőségünk, hogy mindenkit megöljünk, pedig nem okozna nagy fejfájást. - fordítanak nekünk hátat és azonnal el is tűnnek.
- MinDae! - szól az előttünk álló farkasnak a nő. - Kövesd őket ameddig tudod!
- Vele megyek. - alakulna át YuGyeom, de a nő nem engedi neki és vissza fogja, még MinDae eltűnik a fák között. Az egyik legjobb vadász és farkas páros, főleg, hogy GiMyungnak a legerősebb a kristályának az ereje, még MinDaenek van a lehető legtökéletesebb szaglása, ő még esőben is megérzi az egyszer már érzett szagmintát.
- Itt maradsz és a lehető leggyorsabban megszabadítunk az átoktól. - pillant a fiú kezére. - Nem hiányzik, hogy valaki meghaljon.
- Mi ez az egész? - lép el tőlem GiSung és a szüleire néz. - Mit akar tőlem az a hét idióta?! Mi vagyok én?!
- Vámpír vadász...
- Semmi sem lehetetlen. - mosolyog elégedetten. - Sokszor belegondoltam a könyv elolvasása után milyen lehet egy éjszakát egy vámpírral tölteni.
- Ha gondolja segíthetek a kivitelezésében.
- Na de, kérem. - kuncog fel halkan és zavarában pillant szét a könyvtárban. - Maga szemérmetlen. Viszont remek humora van, Mister.
- Hívjon Jiminnek. Csak Jiminnek. - mosolygok szélesen és felé nyújtom a kezem.
- Jimin. - mosolyog a nevemen. - Elizabeth. - fogja meg a kezem, majd rá csókolok.
- Igazán szép név, illik magához. - nyitom ki a könyvet. - Sokszor jár ide?
- Igen. Részben innen tanulok, szeretnék nővér lenni. Úgy hallottam a jelenleg amilyen idők vannak Angliában elférne pár nővér.
- Vallja be. Csak el akar innen menni. - mosolygok. - Igaz?
- Ami azt illeti... - sóhajt. - A családom kényszer házasságon gondolkodik és én nem szeretnék érdekből hozzá menni valakihez.
- Szökjön meg velem...
GiSung szemszögéből:
Jimin szótlanul felelt, egy apró fej biccentéssel és egy halvány mosollyal. A szemfogai teljesen kicsúszva ékesítik az ajkait és a szemei... Mély lila színben pompázik, akár csak a többieknek, csak különböző színekben. Percekig nézem a hét "vámpírt", még nem a fekete farkas áll be közém és közéjük. Hangosan kezd morogni és vigyorogni, még a nyakánál a szőr az ég felé áll.
- Jaj de mérges valaki. - nevet gúnyosan Jimin. - Megvakarjam a füled tövét? - emeli a farkas felé a kezét, de az állatbőrbe bújt fiú azonnal a vámpír keze után kap, de sikertelenül és végül inkább Jimin kapja el a fekete bundáját és erős szorítást találva felemeli, majd a közeli fák közé dobja.
- JinYoung! - szólok fel és utána indulnék, de az egyik srác elkapja a kezem. Hátra fordulok és a kék szemébe meredek. - E-Eresz el! - rántok a kezemen, de erősen fogja.
- Vedd le róla a kezed! - hallom meg BamBam hangját, aki farkas alakból emberré változik és ököllel húzna be a kezemet fogó fiúnak, de az azonnal elhajol, majd a következő ütésnél elkapja a vékony csuklóját, majd megcsavarva magához húzza háttal. BamBam próbálna menekülni, de hiába. Erősen tartja az engem is vissza tartó fiú és a barátom nyakához hajol, aki azonnal össze szorítja a szemeit. Nem gondolom át a tervem, de hirtelen cselekszem. Erősen harapom meg a csuklóját, így enged BamBam szorításán, majd gyors és pontos rúgással ajándékozom meg a férfiasságát. Ha a harapás nem is fájt, de a rúgás annál inkább. Elenged mind kettőnket, majd kicsit megbillen, de hamar össze szedi magát.
- Szemét kis kurva! - lendíti meg a kezét és hatalmas pofon csattan az arcomon amitől földre esnék, ha BamBam nem kapna el. Azonnal hátrébb ugrik velem közel tartva magához. Az arcára pillantok, amin lassan folynak végig az eső cseppek, melyek vagy az égből, vagy a vizes hajáról csepegnek a bőrére. Hatalmas sárga szemeivel figyeli a fiúkat.
- YoonGi. - szól rá a legmagasabb srác. - Ne merd még egyszer megütni.
- De láttad mit csinált az a kis szajha?! - emeli meg a hangját a fiú. - Piszkosul fáj!
BamBam halkan sóhajt fel közelebb húz magához. A fák közé pillantok ahova berepült Junior és megpillantom, de megrémülök tőle. Emberi alakban lép ki a fák közül elázva, az oldala teljesen véres és a kezén egy vastag gally ütött utat. Rosszul leszek a szerettem látványától és szenvedésétől, így az én oldalam sajdul meg a kezemmel együtt.
- NamJoon. - szólal meg az eddig hátul álló fekete hajú fiú. - Enyém lehet az a kettő? - mutat először BamBamra, majd Juniorra. - Kérlek.
- Csak óvatosan. - von vállat a NamJoon névre keresztelt vámpír. - Enyém a keverék, YuGyeom.
- Nekem kell JinYoung. - indul meg Junior felé Jimin. - Nos Bolhás Bodri? Még mindig meg vannak a bolháid? - nevet fel gúnyosan.
JinYoung:
A közel se zökkenőmentes landolás percekig kiütött. Az oldalamat egy nagyobb fa sértette fel, még a jobb kezem használhatatlanná vállt a rajta áthaladó gallynak köszönhetően és most még Jimin is. Nem válaszolok az ostoba kérdéseire, csupán vicsorogni kezdek, majd GiSungra pillantok. Megindul felé de felemelem az ép kezem.
- Ne! Maradj ott. Megvagyok. Bármi is történik meg ne mozdulj. - pillantok Jiminre, aki egyre közelebb ér lilára változott szemekkel. Hatalmasat nyelek és fél lépést hátrálok előle.
- Most én is letéphetném a kezedet. Úgy se lesz már olyan mint volt. Az a gally... sok eret és izmot tépett szét... - nyalja végig a felső ajkát. - Csak ellentétben velem, neked nem fog újra kinőni. - nevet fel gúnyosan.
- Dögölj meg... - sziszeg el és az oldalamhoz emelem a jobb kezemet, ami még ép.
- Segítek kivenni azt a csúnya gallyat. - kapja el a csuklóm és szorosan ránt magához. Megragadja a faág végét és minden óvatosság nélkül tépi ki a gallyat. Hangosan ordítok fel a fájdalom miatt és össze zuhannék, de erősen tartja a kezem. - Rosszul ne legyél. - pillant a szemeimbe. - Ennyire biztos nem fájhatott, Bodri. De tudod mit? Megszabadítalak ettől a rengeteg vértől, csak azért, mert már jó ideje nem ettem és mivel akkora szívem van. - ránt rajtam egyet, így hasra esek és nem vagyok képes felállni. Az oldalam és a kezemen tátongó lyuk folyamatosan engedi a vérem és kicsit se segít rá, hogy az eső is csepereg. GiSungra nézek, aki a szájához emelt kezekkel figyel engem. Az arcán a rettegés és az ijedtség tükröződik. - Na mutasd a sebed. - rúgja meg a sérült oldalam és felordítok a fájdalom miatt, a szemeimet össze szorítom és kénytelen vagyok a hátamra fordulni és felnézni rá. Ember alakban teljesen lehetetlen, hogy esélyem legyen egy ilyen erős vámpírral szemben. Talán egy gyengébbel, ami esetleg hatvan éves lehet, de ő... Száz év felett járhat és én teljesen gyenge vagyok, és ilyen állapotban varkasként se mennék többre. - Ijedtnek tűnsz. - guggol le mellém és a hasamra térdel, ezzel akadályozza, hogy fel tudjak állni. Elkapja a sebesült kezem és szemügyre veszi a sérülésem. Hiába próbálnám elrántani a kezem, nem megy. Lassan nyalja le a tenyeremről a vérem, amitől elkap az undor és rosszul leszek. - Túl keserű vagy. Nem csoda egy bolhás korcstól.
Hangos ordítás üti meg a fülem. Jiminnen mind ketten a hang irányába nézünk. YuGyeom méregeti a feketére változott kezét, de csak pár másodpercig foglalkozik azzal, hogy az ő keze is megfertőződött NamJoon támadásával. Össze szedi magát és ember alakban rohan az említett vámpír felé. A földre vágódva csúszik át a fiú lábai alatt, majd felpattan, és NamJoon nyakánál kapja el a pólóját hátulról, majd áthajítja maga felett a fiút, aki hatalmas becsapódással ér földet, de egy hangot se hallat. Hátra bukfencezve áll két lábra.
- Komolyan te lettél a védelmezője? - nevet a mellettem térdelő. - Az a srác megérezte a kezében a világ össze fájdalmát és még sem kezdett hisztizni, mint egy kis csaj, vagy mint te, pedig neked csak egy fadarab állt a kezedbe.
Vicsorogni kezdek és a szabad kezemmel a nyakára fogok, majd karmokat növesztek és a bőrébe eresztem a karmaimat, amire azért felszisszen. Elengedi a kezem és a másik után nyúl, ezt kihasználva fordítom magam alá, így a derekára ülök. Ököllel vágom arcon, de nem is érdekli, csak elmosolyodik a próbálkozásaimon. Nevetve tűri ahogy folyamatosan arcon vágom, végül magunk mellett találok egy botot és a kezembe fogom. Szíven szúrnám, de azt már nem hagyja. Elkapja a csuklóm, majd kitépi az ujjaim közül a gallyat.
- Idióta... - lök le magáról és elterülök a földön. Ő mászik felém és a derekamon foglal helyet. Elveszi tőlem a hegyes fadarabot. - Én jövök! - szúrná belém, de hirtelen valaki lelöki rólam. Jimin a fenekére esik és értetlenül néz fel GiSungra, aki kettőnk közé lép.
- Ne merd őt bántani! - szólal meg felemelt hangon a barátnőm. A nadrágja teljesen sáros, valószínűleg még én Jiminnel viaskodtam ő se tétlenkedett.
- Én csak szabadítanám a szenvedéseitől. - mosolyog szélesen, de hirtelen lefagy a mosolya. - NamJoon! Vadászok!
Azonnal lábra kényszerítem magam és elkapom a barátnőm kezét, majd magamhoz rántom, így GiMyung farkasa képes közénk és Jimin közé beugrani, majd azonnal morogni kezd a vámpírra. Körbe pillantok és azonnal megkönnyebbülök. Túl előnyben vagyunk, így semmi esély nincs a hét vámpírnak. Jimin azonnal a barátaihoz siet, mire NamJoon gúnyosan mosolyodik el.
- Maradnánk még szórakozni, ahogy elnézem most indult be a buli, de nincs jelenleg akkora lehetőségünk, hogy mindenkit megöljünk, pedig nem okozna nagy fejfájást. - fordítanak nekünk hátat és azonnal el is tűnnek.
- MinDae! - szól az előttünk álló farkasnak a nő. - Kövesd őket ameddig tudod!
- Vele megyek. - alakulna át YuGyeom, de a nő nem engedi neki és vissza fogja, még MinDae eltűnik a fák között. Az egyik legjobb vadász és farkas páros, főleg, hogy GiMyungnak a legerősebb a kristályának az ereje, még MinDaenek van a lehető legtökéletesebb szaglása, ő még esőben is megérzi az egyszer már érzett szagmintát.
- Itt maradsz és a lehető leggyorsabban megszabadítunk az átoktól. - pillant a fiú kezére. - Nem hiányzik, hogy valaki meghaljon.
- Mi ez az egész? - lép el tőlem GiSung és a szüleire néz. - Mit akar tőlem az a hét idióta?! Mi vagyok én?!
- Vámpír vadász...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése