BamBam szemszögéből:
Sung szobájában ücsörgök min mindenki más. Az ágy végéről nézem az aló lányt. A nyakán már alig látszanak a pár órás harapások. Tényleg az Ő vére folyik az ereiben... Egy igazi vámpír ősatyáé...
Junior mellette ül és a kezét simogatja. A másik oldalán az anyukája. Mikor akar végre felébredni? Annyira rossz ilyen tehetetlennek látni...
- Alig látszódnak a harapások. - jegyzi meg Márk és a szekrénynek támaszkodva méri végig az alvó GiSungot.
- YuGyeom... - pillantok az ajtóban álló barátomra. - Amit mondtál... Az angyalról aki meghalt... Azt honnan szedted? - nézek rá döbbenten.
- Ahh... Igazán olvashatnál vámpír vadász könyveket. - sóhajt halkan a JB.
- Minden vámpír vadásznak képleesen van egy angyala. Ez az angyal csak addig él még a vadászt egyszer se harapta meg egy éjjel járó. GiSung angyala is halott... Akár ByulSeok-é is.
- ByulSeokkal mi történt? - nézek az idősebbekre.
- Hajnalban ide jött megnézni van-e valami. YoonGi és JeongGuk volt itt. A fiatalabbik valamit csinált. Persze túl nagy falat volt neki a kék rózsa. - rázza meg a fejét Jackson. - A farkasa lába eltört.
JinYoungnak hatalmas mázlija volt... Hogy volt képes leharapni Jimin kezét...?
- Ji...Min... - motyogja az ájult lány. Mind egyszerre nézünk GiSungra. A szülei pár lépést tesznek az ágy felé akár a többik.
- GiSung... - hajol a lányhoz Junior, de YuGyeom hátrébb húzza. A fiú hátra fordul és felnézz a fiatalabbra.
- Nem lenne jó, ha megharapna. Jelenleg egy illúzióban van. Ha elkap és megízleli a véred, elveszted a vér szerződést. Egy vámpírrá változott vadász legnagyobb bűne, ha megkóstolja a saját védőjét. - rázza meg a fejét, majd lehunyja a szemét.
- Tudom... - pillant vissza a fiú. - De ha átalakul és hónapom lesz felbontani a szerződést... Vagy meghalok... És inkább halok meg a keze által mint egy hülye legenda miatt amit még senki se tudd biztosan.
- Akkor se játssz ezzel... - rázom meg a fejem.
- A prófécia szerint hét fiú fogja megmenteni az utolsó éjszakán, de sehogy nem kerülheti el a sorsát. Át fog változni... Akár megmentjük... Akár nem. - hajtja le a fejét Mark. - De egyikünk meg fog sérülni a csatában.
A prófécia szerint Helent az átváltozása utáni percben hét fiú fogja megmenteni. Elpusztítják a vérét megátkozó apját. Az egyik fiú a kezét feláldozva védi meg a lányt a halálos átok ellen, de a fő pusztítást az egyik különleges fiú fogja elvégezni aki közel tartja magához a lányt és a történtek után a szerelmük beteljesül. Hogy ebből mennyi igaz... Ki tudja...
GiSung szemszögéből:
A sötétségben lebegek még fel nem kelek egy éles női sikításra. Kipattanó szemekkel ülök fel és megtámaszkodok a kezemmel a hátam mögött. A kezem nedves lesz ezért körbe nézek. Sötétség és a földet víz fedi. Két lábra állok és fájni kezd a karom, a nyakam - két helyen is -, az oldalam és a combom. Erős, szúró fájdalom hasít végig a felsorolt testrészeimen. Mi ez az egész? Hol vagyok?
- Ji... Min... - motyogom el a fiú nevét akivel utoljára voltam. - Jimin! - ordítok hangosabban.
Nem jön válasz se a fiútól, se mástól. A víz vörös színt ölt és kezek nyúlnak ki a vízből. Az egyforma fejek is a víz tetejére ülnek és több ezer hang kezd fájdalmas ordításba. A víz nem is... víz.... Orron csap az erős vasas illat. Ez... Vér! Felsikítok mire a vérben úszók felfigyelnek és felém indulnak.
- Ne! - teszek pár lépést hátra, de hátulról is elkapnak és lefelé kezdenek húzni. - Segítség...
Lehunyom a szemem és hagyom, hogy a vér alá húzzanak, de egy fekete pulcsis alak kiránt a vízből és egy kéz mozdulattal ijeszti el a fuldoklókat. Nem látom az arcát csak a gyönyörű lila szemeit amikkel rám néz. Ismerős a szeme, de... nem tudom. Mintha már láttam volna valahol...
- Még nem halhatsz meg... - suttogja. - Soha nem halhatsz meg...
Köhögéssel kelek fel és nyitom ki a szemem. A szobámban vagyok és az ágyamban fekszem. Itt vannak a fiúk és anyáék.
- Hozzatok vizet. - utasítja a fiúkat anya és felém hajol. - Nyugodj meg kicsim.
Jackson rohan ki a szobámból. Megállás nélkül köhécselek. A torkom teljesen ki van száradva. A fiú futva ér be a a szobámban és azonnal az anyámnak adja a pohár vizet. Anya felültet és itatni kezd. Az első korty víz végig áztatja a torkom és abba marad a krákogás. Az egész pohár tartalmát megiszom. Junior azonnal elveszi tőlem.
- Mi történt...? - szólalok meg halkan és anyára nézek. Csak kérdően néznek vissza rám.
- Semmire nem emlékszel, GiSung...? - a kezeire néz a lábamnál ülő BamBam.
- Csak annyi rémlik, hogy rosszul lett Jimin és a fiú öltözőbe mentünk, majd sötétség lett. - hajtom le a fejem. - Sajnálom, hogy galibát okoztam...
- A lényeg, hogy jól vagy. - ölel át Junior és a homlokomhoz nyomja az ajkait. - Ugye nem fáj semmid?
- Nem... - rázom meg a fejem. - Jól vagyok.
Jimin szemszögéből:
A farkasok után mi is távozunk. Már kint vár ránk a suli előtt a fekete limuzin. Érzetem, hogy megint a fejemben volt... Lassú léptekkel sétálunk a hosszú sötét autóhoz. Először Jin száll be, majd átváltozás szerint mi is a kocsiba ülünk. Végül JeongGuk ül be és csapja be az ajtót. A kocsi elindul és elmosolyodok. Keresztbe teszem a lábam és lehunyom a szemeimet. Vissza gondolok GiSung édes vérére.
- Finom volt? - halkan kuncog a mellettem ülő JungKook. A gyerekes de férfias hangjára kénytelen vagyok kinyitni a szemem és rá nézni. - Kezdem sajnálni, hogy elpasszoltam ezt a lehetőséget, Hyung. - néz YoonGira a "fiatal" fiú.
- Megérdemelte Jimin, hogy ő legyen az első. - pillant rám Suga. - Milyen volt?
- Feldolgozhatatlan... - túrok a hajamba. - Édes volt és félénk. Kedves, de a világ összes bánata benne volt. Nem hallottam még egy angyalt sem így sikítani, pedig nem ő volt az első. És a legjobb, hogy az ő angyala mindig újra éled...
- Sokkal jobban fáj neki minden étkezés belőle. Az elsőnél az angyal kiüti a fájdalom határt ezért üt ki az első és nem fáj nekünk sem, ha egymást harapjuk meg. Neki sose lesz fájdalom mentes vér adása. - egy fáradt sóhaj szalad ki NamJoon ajkai közül. - Ha az első prófécia teljesül akkor szerencséje lesz.
- Az első amit a vadászok gondolnak, hogy az övék? - nevetek fel. - Erősen kétlem... Apánk megfogja kapni amit akar és elkezdődik a földi pokol, a vérfürdő apokalipszise, és akkor az összes emberi és természet feletti lény apánk uralma alá kerül. Nem maradnak szabad emberek csak rabszolgák.
- Én félek... - motyogja Kooki. - Ha apa megszerzi amit akar akkor ránk nem lesz szüksége... - a kezeit tördeli a kölyök. - Megfog minket ölni...
- Ne hülyéskedj, JeongGuk. - a hátára teszem a kezem és simogatni kezdem.
- Erősek vagyunk... Apa nélkül is megállnánk a lábunkon és képesek lennénk megölni. Vagyis... Talán képesek lennénk... - túr a szőke hajába YoonGi.
- Helen képes lenne rá. - bámul meredten ki az ablakon Tae. - Ő nálunk is erősebb lesz. - fordul felénk. - Csak akkor lesz erős, ha elég vér marad, de apa tenni fog róla, hogy ne lehessen képes megszökni és megölni őt. - rám néz és enyhén oldalra dönti a fejét. - És te segíteni fogsz neki a makacsságod ellenére.
- Én nem vagyok makacs, Kim TaeHyung! - kapom el a pólója nyakát és elő bújtatom a szemfogaimat.
-Harapj meg! - mosolyog Tae. - Kérlek! Olyan rég ittak már a véremből! - a tarkómhoz emeli a kezét és a nyakához nyomja a fejem.
- Fiúk! - ordít vékony hangján Jin. - Elég.
Elenged a nagyjából velem egyidős fiú. Az arcáról eltűnik a beteg, pszichopata mosolya, megigazítja a pólóját. Vissza húzom a tűéles fogaimat és vissza ülök a fenekemre. Annyira fel tud bosszantani...
Lassan fordulunk be a nagy vas kerítésen és haladunk végig a hosszú udvaron a nagy házig. Végre haza jöttünk. Egy jó dolog van abban, hogy a fejemben járkált apánk. Nem kell elmesélnem neki az egészet és órákig körbe írnom GiSung vérének az ízét.
Ahogy megáll a régi középkori kastély előtt a fekete limuzin azonnal kiszállunk és a hatalmas házba sétálunk. Azonnal a szobáinkba vesszük az irányt. Felmegyek a hatalmas lépcsőn a déli és a saját birodalmamba megyek. A sötét szobámba nyitok és orron vág a démon szag. A görény az ágyamon ül keresztbe tett lábakkal akár egy csinos nő. A fekete hosszú haja a szemébe lóg.
- Mit akarsz itt? - kapok fel az elmémmel egy poharat ami éppen a szobámban van és neki vágnám, de eltűnik és a pohár a falnak csapódik. A szilánkok az ágyamra hullanak.
- Nem szép dolog neki támadni a tanács információ démonának... - suttogja a fülembe az a szemét. - Lila rózsa...
- Senki nem engedett be. - fordulok szembe vele, de eltűnik mögülem.
- Itt a papír amivel engedély nélkül bejöhetek. - az ágyam felől jön az idegesítő hangja. Ökölbe szorult kezekkel fordulok felé. - Ki kell kérdezzelek az iskolában történtekről. - lengeti a belépési engedélyét.
- Mit akarsz tudni? - keresztbe fűzöm a karom a mellkasom előtt és elmosolyodok. - Tudomásom szerint mi nem tartozunk elszámolással.
- Mivel a lányt nem kérdezhetem ki ezért téged kell. - sóhajt és össze csavarja a papírt. - Szóval. Ül le az ágyamra és elő vesz egy papírt és egy öreg tollat. Ismét keresztbe rakja a lábát és rám emeli a tekintetét. - Nos... Mi is történt a férfi öltözőben?
- Elindítottam apám kérésére a próféciát. - sóhajtok. - Öt helyen haraptam meg. A végére eszméletét vesztette.
- Mi volt az az öt hely? Sor rendben. - le írja amit mondtam, majd rám néz.
- Az alkarja, nyaka, kulcscsontja, oldala és a combja belső része. - sorolom el. - Az oldala harapásánál már nem volt eszméleténél. - túrok a hajamba.
- És hallottad az angyala sikolyát? - cseréli ki a lábát és sóhajt egyet. - Meghalt?
- Meg... Azonnal. - forgatom meg a szemem. - Ennyi történt. - nyitom neki ki az ajtót. - Távozz.
- Mi történt utána. - pislog rám. - Ittál belőle és utána?
- A farkasok jöttek és elvitték a lányt. - kijjebb nyitom az ajtót. - Most már elmehetsz...
Megrázza a fejét és még leírja az utolsó mondatát. Lepecsételi a mocskos vérével és fel áll. Megindul felém, majd darabokra foszlik és távozik. Mennyire utálom a tanács seggét nyaló démonokat és még a bűzét is itt hagyta...
Bezárom az ajtóm és az ágyamhoz sétálok. Fellépek a kis emelvényen és a selyem ágyneműre dőlök. Lehunyom a szemem és azonnal elnyom a vámpír álom.
A szokásos rémálmom veszi kezdetét. Újabb arctalan ember vérét szívom ki és dobom a földre. Eltűnik a vértóban és körülöttem karok nyúlnak a felszínre és hangosan ordibálnak, sikítanak és sírnak. Felhúzom a térdem a mellemhez és átölelem. Össze szorítom a szemem, hallgatom a segítség kérő kiabálásokat.
- Jimin! - a nevem hallatára kapom fel a fejem a térdemről. Körbe nézek és lassan állok fel.
Senki nincs itt, de ez a hang... GiSung? Éles női sikítást hallok a jobb oldalamról. A hang irányába kezdek rohanni.
- Ne! - a kétségbeesett hangjára minden erőmet össze szedve rohanok. Meglátom, hogy eltűnni készül a vérben. A fejemre húzom a süsüm. Ő nem halhat így meg!
Még éppen időben kapom el a csuklóját. A rövid ujjai a csuklom köré csavarodnak. Kirántom a vérből és a derekánál fogva húzom magamhoz. A halottak újra megfogják a lány bokáját, de lilává változtatom a szemem és egy mozdulattal küldöm el a vérben úszókat. Remegve bújik a mellkasomhoz, majd felnéz rám.
- Még nem halhatsz meg... - suttogom el. - Soha nem halhatsz meg...
Sikerül kimozdítanom az álmomból. darabokra törik és csak világoskék rózsák maradnak a kezemben. A földre nézek és a talpam alatt a növekvő zöld fű bukkan elő. Felveszek egy száll rózsát és szemügyre veszem az egyetlen elő dolgot ebben a végtelen sötétségben. Ez... Élet lépett a halott álmomba, GiSung miatt...
