Késő este volt. Talán elmúlt fél tizenegy is, de Ő kitartóan ült a park egyetlen kivilágított padján. Körülötte a nyár zenészei adtak tökéletes hegedű koncertet a fűből. Egy kettő éjjeli lepke repült el előtte, de nem állt meg az arca előtt. A gyertyához repült és addig körözött az izzó körül még fel nem adta az életét és a földön landolt. 'Meghalt'. Gondola Ő ahogy végig nézte szerencsétlen szürke pillangó csúfos halálát. Nem ugrott a lepkéhez, hogy segítséget nyújtson, Ő nem az az ember volt aki bárkinek is segítséget adott volna. Ő komoly volt és magabiztos. Tudta, hogy a lepkén nem tudna segíteni, mert se vére, se teste, mert porrá éget. 'Pont olyan mint azok'. Futott át a fején a gondolat amint kialudt a pillangót megölő tűz. Soha nem félt az éjszaka járóktól, de ha csak rájuk gondolt végig futott a hátán a hideg. Gyűlölte őket. Nem is csoda. Tiszta és teljes vérű vámpír gyilkos volt, aki az egész életét a bosszúnak szentelte. Vadászott egy ősi vámpírra aki naponta állította maga oldalára a "gyengéket". Erősé tette őket és halhatatlanná. Nem volt kedves. Nem volt nagylelkű se, csak hatalmat akart az éjjel járok között. Meg is kapta. Ősi volt és hatalmas. A legnagyobb teljes vérű vámpír. Kedve szerint cserélgette a játszó szereit és sorra tette el láb alól a család vadászait. Férfi volt... Egy erőszakos férfi aki még most is élhet... Bár ha a történet igaz volna...
Csak várta, hogy kialudjon a gyertya és az egész park sötét legyen. Csak rá várt... Nő létére szembeszállni egy hatalommal és erővel teli férfival, aki ezek mellett vámpír és meglehet több ezer éves is. Tudta, hogy a vámpír is vadászatra indul mert nem bírja ki vér nélkül, túl ínyenc volt ahhoz, hogy állat véren érjen. Leginkább a női vérre fájt a foga, nőből is a kislányokra akik még nem lettek nők, szüzek voltak. Bár neki - ha nagyon éhes volt - édes mindegy volt, hogy férfi vagy nő. Vér legyen.
A gyertya egyre kevésbé világított. Ő csak elő húzott egy keresztet és talán fél liter szentelt vizet a táskájából. A jó öreg karó is a kezébe került és egy laza mozdulattal tolta fel a hosszú ujjú vékony selyem mellény alá. Biztonság. Az első számú pont amit muszáj volt betartania. Ha nincs szabály nincs élet. Ez volt a törvénye.
Ahogy kialudt a lepke csapda azonnal fel állt a padról. Elhallgattak a tücskök és minden nyugtalan lett. Itt van. A bogarak is megérzik a jelenlétet. Nehéz lenne nem tudomást szerezni róla. A fullasztó kölni amit magára locsolt, csak a vér és a hitetlenség szagát tüntette el, de egy valamit nem. Nem Isten műve ez a gonosz teremtmény. Nem az ő pórjából lett teremtve. Bukott angyal. Bukott angyal volt ennek a sátáni teremtménynek az apja és a harag, a düh, az irigység szülte meg az éjjel járókat. Nincs benne isten keze... Ő nem teremtene ilyen gonosz, vissza taszító lényt. Isten kitagadta a rosszat a paradicsomból, de Éva felelőtlen volt. Hitt a kígyónak, hitt a bukott angyalnak. Éva lett a gonosz akiből ez a gonosz lény megszületett. Ő volt az anya, ő volt, de nem tudott róla.
Pár perc telt el vak sötétben, majd fel villantak az utcai gyertyák. Fekete lánggal kezdett égni mint és feltűnt ő. Feltűnt a gyermek. Csak állt véres szájjal és kezekkel. Vacsoráról jött.
- Pont te akarsz lenni az aki belém köt evés közben? - megtörölte a száját, majd egy könnyű mozdulattal lerázta a kezéről a vért. - Már megint azt a hülye bosszút akarod?
- Te megölted őt! - szólalt fel a nő aki egymaga képes volt szembe szállni egy vámpír ősatyával.
- Csak ugyan úgy belemászott a dolgomba mint te! - mosolyodott el és közeledni kezdet a fiatal hölgy felé. - Túlságosan tele ettem magam ahhoz, hogy veled foglalkozzak... Azt meg nem akarom, hogy ha meg is öllek kárba menjen a véred... Az az isteni véred... De sajnos baj van veled...
- Fejezd be! - ordította el magát. - Csak hagyd, hogy szíven szúrjalak! - elő csúszott a karó és gyors léptekkel indult meg a éjjel járó felé.
A vámpír sokkal gyorsabb volt. Könnyedén kerülte meg a nőt és került a háta mögé. Azonnal elkapta a nőt és szorosan magához húzta. Ő kiejtette a kezéből a karót és ledöbbenve állt a férfi előtt.
- Téged nem tudlak a véred miatt örökké magamhoz láncolni, de az utódodat igen... - a hasára tette a kezét és egy szúró érzés támadt a nő méhébe. - Megáldlak egy gyerekkel aki három nemzedék után egy lány gyermeket fog világra hozni, tiszta vérű lesz, de az én vérem is az ereiben fog folyni. Át fog változni a 19-ik születés napján és az isteni vére örökké szolgálni fog engem...
A nő hasába szúró fájdalom tör ki és a vámpír eltűnik mögüle, ő meg a földre rogy. Amint észhez tér szét gombolja a szürke ruháját és a hasára mered. Ott a jel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése