Tétlenül fekszem az ágyamban és a plafont bámulom. Egyetlen egy dolog szaladgál az egész fejemben; GiSung íncsiklandozó, nulla pozitív vére. Több mint tökéletes, szinte bordó színű, vasban gazdag élettartója. Még mindig érzem a számban az édes ízt amit a vér hagyott. Az erő amit abban a pillanatban birtokoltam több volt mint egy normális ivásnál. Ez különleges és felemelő volt. A vére olyan erőt adott amire egy vámpír egész örök életében akar. A regenerációm egy másodpercre gyorsult és teljesen eltüntette a sebet, de mást is helyre állított az arcomon kívül. A szívem. Verni kezdett, igaz csak párt dobbant, de éltem. Arra a pár pillanatra több mint halandó, de élő ember lettem. Illetve... élő vámpír.
Lassan emelem a kezem az ajkamhoz és simítok végig a már liluló, vastag számon. Elmosolyodok az emléken amit magamnak adtam nagyjából húsz órája. Még mindig érzem az ajkamon az erei vörös folyadékát. Az illata teljesen megtöltötte az orrom és a tüdőm. Felejthetetlen... Este mikor apámnak meséltem teljesen odáig volt a tettem miatt. Sajnos képtelen voltam az emlékeimet megosztani vele. Viszont ez egy dolgot jelent, képtelen voltam engedni, hogy a véremet igya ami még tartalmazta GiSung szűz vérét. Bár csak az íze marad meg neki, mivel a szűkséges anyagokat mind én tárolom el. Ez egy adok veszek dolog. Én megiszom a vérét és a szexnél is jobb dolgot adok neki egy kis endorfinnal párosítva, ő pedig megitat, és ezek mellett olyan dolgokat juttat a halott testembe amikre szűkségem van.
Levezetem a kezem az arcomról a nyakamba. Azonnal találkozik az ujjam a két apró lyukkal amit apám tett. Csak azért nem tűnt még el a két kisebb harapás, mivel ő ős vámpír és az az anyag amit add túl erős a szervezetembe. Akár napokig, vagy Jin esetében hetekig képes nyomot hagyni. Az egyetlen ami segíthetne abban, hogy eltűnjön az az lenne, ha újra ihatnék GiSung véréből, de erősen kétlem, hogy újra sikerülne egy darabban. Nagy az esélye, hogy a farkasok darabokra szednének érte.
- Jimin Hyung. - három apró kopogás után egész vékony hang jut be a szobába. Megismerem már ezt a kellemesen csengő, bársonyos nem túl mély férfi hangot. Száznegyvennégy év bőven elég volt ahhoz, hogy megtudjam ismerni a legfiatalabb hangját. - Bemehetek?
- Gyere csak. - magam mellé engedem a kezem és felülök. Egy mozdulattal túrok bele előröl a hajamba. Persze azonnal vissza hull a helyére.
JeongGuk lassan nyit be és dugja be a kócos fejét. Amint látja, hogy tiszta a terep és egyedül vagyok, teljesen kinyitja az ajtót és belép. Tesz egy lépést, majd behajtja az ajtót.
- Mit szeretnél? - nézek rá. Magam mellett támaszkodok meg a kezeimen.
- Tudom, hogy vissza utasítottam az ajánlatot, hogy én legyek az első... de szeretném tudni milyen íze van. Megengeded, hogy tudjam? - sétál közelebb hozzám.
- Megakarsz harapni? - egy pillanatra felszökik a szemöldököm a homlokom tetejére. Kicsit meglep a kívánsága, de végül is. Helyette én ittam a véréből.
- Csak, ha nem baj. Lehet hülyeség volt ezt kérnem... Sajnálom, Hyung. - hajol meg és sarkon fordulna, hogy távozzon.
- Ha gondolod harapj meg. - sóhajtok mire vissza fordul. Enyhén döntöm oldalra a fejem, így teljes látványt kap a sértetlen nyakamból. - Csak ezt az oldalt mert a másikon még ott van apánk harapása.
- Biztos? - lép fel a kis emelvényre amin az ágy van elhelyezve. Mellém ül és a nyakamat méregeti.
- Igen. - pillantok rá a szemem sarkából. A szeme gyönyörű, babonázó arany sárga árnyalatot ölt és amint elemeli egymástól az ajkait elő bukkannak a hófehér szemfogai. Lehunyom a szemem és várok a bőrömet átlyukasztó fogaira. Másodpercek múlva megérzem a puha ajkait a nyakamon. Hozzám tapad, majd óvatosan harap meg. Kicsit az ágy szélébe markolok, de csak éppen, hogy. Az endorfin amit a vérembe juttat hamar enyhíti a fájdalmat ami amúgy se olyan erős. Pár kortyot enged le a torkán, majd vissza húzza az éles fogait és végig nyalja a sebeket.
- Isteni... - suttogja a fülembe.
- JeongGuk... - nyitom ki a szemem. - Ez nem az én vérem... - emelem a kezem a mellkasához és odébb tolom.
- Tudom... - messze ül tőlem, hogy ne kapjon újra a nyakamra. Felé fordulok és megtörli a véres száját. - Apának is ilyen íze lehet? - pislog rám. A szeme lassan változik vissza sötét barnára, összesen egy halvány sárga csíkot hagyva a szemében.
- Minden bizonnyal... Nem teljesen emlékszem már... De tudom, hogy ő volt az első akinek ittam a véréből... Sajnos lassan százötven éve. Akár mennyire próbálom felidézni az ízét, nem megy... Mindenre emlékszem a napról, de a vére íze eltűnt...
- Én se emlékszem már az ízére... Lehet, hogy apa... törölte az emlékeinket róla?
- Ki tudja... - vonok vállat. - Megeshet.
- De miért?
GiSung szemszögéből:
JinYoung kezét szorongatva nyolcan sétálunk be nyolcan az iskolába. A folyosót megtölti az ordítozás és a sikoltozás hangja. Mindenki izgatott egy új nap miatt a suliban. A tegnapi rosszul létem után nem nagyon vagyok felpörögve, de nem is baj. Rám fért a tegnapi pihenés, csak azt remélem Jiminnek sincsen semmi baja. Végül is. Ő lett rosszul én pedig csak rá tettem egy lapáttal erre az ájulással.
- Junior... - szólalok meg. Felnézek a barátomra aki elmosolyodik és lenéz rám. Ez a mosoly... Nem igazi...
- Valami baj van? - teljesen a szemembe néz. Rosszat tettem, hogy így néz rám? Mintha... Embert öltem volna. Reggel se szólt hozzám egy szót se.
- Nem... Igazából semmi... - hajtom le a fejem. - Elmegyek a mosdóba... - engedem el a kezét és lógatott fejjel sietek be a mellékhelységbe. Amint beérek két fiatalabb lány szalad ki mellettem nevetve. Elfutnak és a magától záródó ajtó becsukódik mögöttem. Csak sóhajtok és a hajamba túrva sétálok el a csapokig. Előre hajolok és megnyitom a vizet, a vízsugár alá emelem a kezem és megmosom az arcom. Kicsit fellélegezek, mikor megérzem az arcomon a langyos vizet a bőrömön. Kicsit elmosolyodok és felemelem a fejem. Ahogy a tükörbe nézek nem mered vissza rám a tükörképem. Megtörlöm a szemem, de csak a mögöttem elterülő vécé fülkéket látom. Egy halk sikoly szökik ki a számon és hátrálok a tükörtől a számra tett kézzel. A fülkéknek ütközök és a földre csúszok. A fenekem a földhöz ér, de továbbra se engedem le a tenyerem az arcom elől. Nyílik a mosdó ajtaja és Junior nyit be Markkal és BamBammal. Azonnal hozzám siet a barátom, elém térdel és aggódva mered rám és a vállamra teszi a kezét. Felnézek az arcára, de szemet szúr valami a nyakán... Ezek... Harapás nyomok...? Elemelem a számtól a kezem és végig vezetem a nyakán és a két apró harapáson az ujjaimat.
- Sung... - szólal meg JinYoung. Nehezen sikerül elemelnie a másik kezem a számtól. Össze kulcsolja az ujjainkat. - Minden rendben.
Nehezen vezetem a tarkójára a kezem. Ahogy az ujjaim elhagyják a harapásokat teljesen eltűnnek. Közelebb húzom magamhoz és ő azonnal kihasználva az alkalmat az ajkam után kap. Szorosan húzom magamhoz, ahogy levezetem a hátára a kezem. A pólójába markolok és szenvedélyesen falom a vérrel telt, rózsaszín száját. A keze végig simogatja a karom egészen a vállamig. Még soha nem csókolt így...
Mark szemszögéből:
GiSung a mosdóba igyekszik. Junior csak sóhajt és utána megy, de az ajtó előtt a falnak dől épp úgy ahogy én és BamBam. A többiek szó nélkül sétálnak tovább. Hátra nyomom a fejem a hideg csempének és lehunyom a szemeimet. Jelenleg is érzem a kellemetlen aromát az orromban. Keserű és kellemetlen, de GiSung vérének az illata erősen próbálja elnyomni a mocskos vámpírok vérét.
- Minden rendben lehet vele? - kérdezi Bhuwakul és velünk szembe áll meg pihentető állásba. A szűk farmerja zsebébe bújtatja az ujjait. Amint megmozdítja a lábát a torna cipője egy hangos nyikorgást add ki ami rettenetesen bántja a fülem és ahogy Junior felszisszen az övét is.
- A tegnapi után? Erősen kétlem. - rázom meg a fejem, majd egy hosszú mozdulattal túrok a barna hajamba. - Tegnap sok vért veszített. Ma jól meg kell etetni és rengeteget kell innia.
A fiatalabbik csak bólint és az ajtóra néz, ahonnan másodpercek múlva egy rövid sikoly szabadul ki. JinYoung azonnal beront az ajtón - nem emberi gyorsasággal - és a lányhoz lép aki a mosdó padlóján ül ijedt arccal és... kék szemekkel... Még én magam is megijedek ahogy JinYoung is, de nem lép el Sungtól. Viszont ami ezek után jön. Engem is megszédít az erős kábító és agy kontroll erő. Annyira erős amit csinál Juniorral, hogy szabad szemmel is látom a halvány kék felhőt ami egyenesen Junior agyát és szívét célozza meg. A lány tudat nélkül irányítja az előtte térdelő fiút. Engem is vonzani kezd maga felé a befolyása, de képes vagyok megállni. Az ajtó keretbe kapaszkodva uralkodom magamon és tartom vissza BamBamot akinek a szeme teljesen kitágul és hevesen liheg a fülembe.
- GiSung! - szólalok meg nagy nehezen és sikerül megtörnöm a befolyást ami mind hármunkat kezelésbe vett.
Junior elhajol a lánytól és megtörli a száját. A halvány, égszínkék fonalakká alakult ki felhő feloszlik és semmivé lesz a befolyásolással együtt. Egyáltalán nem vámpír, de olyan erőket mozgatott meg az elmúlt percekben, hogy egy ős vámpír se képes ilyesmire. Lemerem fogadni, hogy nem csak hármunkat kábított el. Szép, de ijesztő teljesítmény tőle...
GiSung rám emeli a tekintetét. A szeme lassan barnul vissza a világos kék árnyalatból. Értetlenül néz rám, tudatlanul mered és várja, hogy a nevén kívül mást is mondjak.
- Jól vagy? - böki ki helyettem abban a pillanatban megérkező YuGyeom. A hangja nyugodt, egyáltalán nem olyan mint annak aki szerelmi hipnózisba került. Képes volt vissza verni kontrollt? Még nekem is nagy erőfeszítés volt, így és még ért is belőle egy kevés, de YuGyeomot mintha meg se közelítette volna. Végül is... Az ő szülei voltak az egyik legerősebb farkasok még éltek. Az életüket adták a GiSung szüleiért egy ős vámpír támadásakor. Szegény, pont látta, hogy a szüleiből a másodpercek alatt szívja ki a vért és mindössze csak csont és szárazz bőr marad utánuk amik a földre hullanak. Természetesen azonnal cselekedett és darabokra tépte a szülei gyilkosát, ezzel együtt megmentette GiSung szüleit, a leghíresebb és legerősebb vámpír vadász család két rangidős tagját. YuGyeom mindössze tíz évesen vállt a Heo család első számú védelmezőévé. A szülei pedig a legmagasabb fokozatú kitüntetést kapták a haláluk után, mivel életüket adták GiMyung és BongKwan vámpír vadászért. Sokak szerint YuGyeom felfogja magát áldozni GiSungért, hogy megmentse az életét, de a sajátjával fizet. Ezt a tanács démonai egy módon magyarázzák meg. A megadott időpontban muszáj egy lelket elvinni, de mindegy kiét. Ugyan ez volt a fiú szüleivel és a lányéval. Egyszerűen felcserélődtek a szerepek.
- Igen... - bólint Sung. Junior talpra áll és fel segíti a barátnőjét. - Csak megijedtem...
- Nincs semmi baj. - mosolygok rá. Nehezen sikerül kicsalnom tőle egy halvány vigyort. - Junior. - a barátja felé fordul. - Veszel nekem inni?
- Persze. - amint bele egyezik a lány elsétál mellettünk és a termük felé veszik az irányt. Megvárjuk még elfordul a folyosón, majd mind hárman besétálunk JinYounghoz és bezárjuk az ajtót.
- Mi az isten történt? - BamBam tekintete felváltva cikázik köztünk és a kérdésére várja a választ.
- GiSung szinte az egész iskolára kiterjesztő hitnózist bocsájtott ki. A folyosón mindenki lesokkolt és kitágult szemekkel álltak. Egyértelműen látszódott, hogy innen jön az erő. Az egész suli kék ködben úszott. - válaszol a fiú kérdésére YuGyeom.
- De a fő célpont te voltál Junior. Téged célzott meg az erő az ő akarata és tudta nélkül. Hatalmas ereje van, úgy, hogy nem is vámpír és egyáltalán nem szánta használni az erejét. - sóhajtok és lehunyom a szemeimet. A zsebembe csúsztatom az ujjaimat.
- A hitnózis erősebb volt azoknál akik kedvelik, vagy szeretik Sungot. Ha nem is Juniornak szánta volna akkor is ő lett volna az első aki ide talál. - egészíti ki a mondandóm a legképzettebb farkas.
- Ez akkor se természetes... Nagyon korai még! - rázza meg a lehajtott fejét Junior. - Túl hamar kezdődött el! Még nem tudja mire képes, de, ha így megy tovább hamar rá fog jönni és abból semmi jó nem sülhet ki. Valaki bele zavart a dolgokba. Meggyorsította a folyamatot.
Jimin szemszögéből:
Hamar érünk be reggel a suliba még a farkasok előtt. Lepakolunk a termünkbe és hárman, YoonGi, JeongGuk és én, megyünk sétálni az iskola területén. A tömött folyosón és az árnyékos udvaron fedezzük fel a suli minden szűk zugát, ami szerintem teljesen felesleges és unalmas, de inkább sétálok minthogy a seggemen üljek a meleg teremben és aszalódjak a többiekkel. Viszont tisztán érzem az édes aromát a levegőben ami teljesen elnyomja a többiek vérének az illatát. Sokkal erősebben érzem a tegnapi miatt a finom bukéját. A kis udvaron andalogva, némán nézelődünk mikor valami fura levegő száll fel. Enyhén kékes árnyalata a fa lombja között tűnik el. A szememhez emelem a kezem és azonnal feltűnnek az emberi és más szemmel nem látható kis kristályok. Ez bizony vámpír erő, de nem közölünk való. Egyedül YoonGinak van kék lelke, de az se ennyire világos. Elemelem a kezem a szemem elől és körbe nézek. Az eddig hangos tanulok csendben állnak, maguk mellé ejtett kézzel és csak bámulnak a forrás felé. Nagyra nyílt pupillával. Valaki szerelemi hitnózist irányít, de... nem lehet sima vámpír. Erre nem képes senki! Az egész iskola a fiúktól a lányokig kívánatra éhes szemekkel mered. Ezt a színt láttam már valahol.
- Az egyik lány vécéből jön... A földszinti, főbejárat felőli folyosóról. - közli Kooki. Hatalmasra nyílt szemekkel, pislogás nélkül mered a kiindulási pontra. - Nem vámpír, de vele van három farkas és egy feléjük tart.
- GiSung lesz az. - indulok meg az erő forrása felé. - Csak ő képes erre, és a farkasok nem fékezik meg. Csakis ő lehet.
Hárman sietünk végig az egyik folyosón. Az összes diák a mozdulatlanul áll, kivéve egy korom fekete hajú lány áll a falnak dőlve és csak mered kifelé a fejéből. Amint meglát minket és ránk néz és csak elmosolyodik.
- Látod, bátyó? - kuncog fel halkan. - Vámpírok.
- Honnan tudja? - torpan meg JeongGuk. - És kivel beszél? - mind hárman a lányra nézünk.
- Csak nyisd ki a szemed... - sóhajt hármunk közül a legidősebb. - Megszállott... A szellem amit a bátyának hív a halott ikertestvére. Gondolom ketten élnek egy testben, de ő irányít. Ennek hatására megtudja különböztetni az élőket és a holtakat. Igaz?
- Lebuktunk, Oppa... - hajtja le a fejét. Hosszú kócos haja az arcába lóg és eltakarja a szemeit. Egy zavaros mozdulattal nyúl a tincseihez és tűri a füle mögé. Össze vagdalt karjait vissza ejti maga mellé. A vágások alatt enyhén lilás voltok pihennek, pont mint az arcán és a nyakán. A szeme karikás is teljesen lila az alsó pillái alatti vékony bőr. Hetek óta nem aludhatott két óránál többet... Vagy több...
- A bátyád tette? - lépek közelebb hozzá, de azonnal elém emelkedik egy fekete árny a lányból. Megvagy a levegő ahogy a fekete szellem méregetni kezd arc nélkül.
- Ne gyere közelebb mert bántani fog... - emeli rám a tekintetét a szellem mögül a lány.
- Ugyan már. - gúnyos nevetés szökik ki a számon és egy lépést teszek, de az árny elkapja a karom és egy mozdulattal vág a közeli szekrény falnak. Oldalt csapódok a szekrénynek. Halkan nyögök fel ahogy az ütés hatására a vállam elmozdul a helyéről, majd minden bizonnyal az egész karom és bordáim is megtörnek. Lassan csúszok le a földre össze szorított szemekkel és fogakkal. A sérült vállamhoz emelem a kezem és nehezen nézek fel a lányra. - Ehhez nincs jogod! A tanács ezért kifog nyírni!
- Jogom van használni a bátyám erejét, ha GiSungról van szó. Arról meg nem tehetek, ha túl közel jössz hozzám SookIl megtámad. - löki el magát a szekrényektől.
- Te kis... - állok talpra. - Az életeddel játszol! - ordítok rá. Teljesen feldühít amit csinál, hogy képes egy test nélküli senkivel a földbe teperni. Nem tűröm el, hogy egy ilyen selejt megsebezzen!
Azonnal feltépem a mellettem elterülő fém szekrény sort és a képzeletemmel vágom hozzá a lányhoz. Nem támadhatok testileg a karom miatt. Meg kell várnom még a törések össze forrnak. Ha csak GuSung vérére gondolok elkap a játékos tudat, hogy most az ő vérére lenne a legnagyobb szükségem. Másodpercek alatt gyógyítaná meg a sérült testrészeimet.
Mielőtt a lány törékeny testéhez érhetne, a SookIl nevű szellem egy kéz mozdulattal téríti ki a szekrényeket és egyenesen a YoonGihoz és Kookihoz vágná, de a fiatalabbik elüti és az egyik teljesen végtelen lány felé tart. YoonGi rögvest átlátja a dolgokat és még időben ugrik a szekrény és a lány közé. A lány két oldalán támaszkodik meg a falnak, így a szekrénysor teljes mértékben a gerincét - egyben a hátát - találja el. Ez egy élő embernél azonnali bénulást okozna, de a fiú csak felszisszen és amint a szekrény a földre esik, majd eldől elengedve a lányt a földre ül. YoonGi elfekszik a folyosó padlóján és a vére folyik ki a száján.
Csak meredek a barátomra aki egyben a testvérem, majd azonnal hozzá rohanok. JeongGuk azonnal odébb tolja a szekrényt és letérdel hozzánk.
- Sajnálom. - JungKook ijedt arccal méri végig a földön fekvő fiút.
- Ezért kurvára kifoglak csinálni... - nehezen ejti ki a szavakat, amik egyáltalán nem szépek, sőt. Torzak és érthetetlenek.
- Vérre van szüksége. - állok talpra. Körbe nézek, majd az egyik fiút lököm le a földre aki elzuhan egyenesen YoonGi elé. - Ha jobban akarsz lenni harapd meg és igyál belőle. - tolom a szájához a fiú csuklóját. - Ha te nem én fogom megharapni és leerőltetem a torkodon a vérét.
Nem kísérti meg a sorsát. Elő ereszti a fogát és azonnal megharapja a srác sértetlen csukóját. Ide hallom az angyala segítség kérő sikolyát, de egyszerűen nem tud érdekelni. Suga jól lak és lassan ül fel. Megropogtatja a nyakát, és elmosolyodik.
- Ketten akartatok kinyírni? - lehunyja a szemét, majd azonnal felugrik és a lány felé fordul. - Miből gondolod, hogy GiSunghoz megyünk?
- Én is látom az erőt amit ti. Tudom, hogy arra mentek. SookIl is megmondta. - engedi le a kezét maga mellé. - De a saját életemet nem fogom kockáztatni egy amúgy is halott lány miatt... A másik négy is erre tart. Hármótokat könnyen legyőzném, de ha heten vagytok az öngyilkosságnak hívnám.
Azonnal vissza hívja a szellemet és csak elsétál mellettünk. Szó nélkül megy el a nyomában a szellemmel aki a vállát nyomja és kicsit púpos háttal lépked el.
Mind hárman utána nézünk, de nem is érdekel tovább. Amint tovább indulnánk a tanulok ébredezni kezdenek és a falnak dőlve, vagy a földre ülve pislognak, törölgetik a szemüket. Sietni kezdünk, de a vécébe érve csak négy vérfarkast találunk. Ők is szemügyre visznek minket mint mi őket. Vicsorogni kezdek és elő villantom a szemfogaimat. Beljebb teszek egy lépést és négyük közül az egyik hátrál egy fél lépést és a mellkasához emeli a kezét. Ennyire megijesztettem? Mindenesetre... Tetszik a vére illata... Igazán különleges a véred Bhuwakul...
- Jimin Hyung. - három apró kopogás után egész vékony hang jut be a szobába. Megismerem már ezt a kellemesen csengő, bársonyos nem túl mély férfi hangot. Száznegyvennégy év bőven elég volt ahhoz, hogy megtudjam ismerni a legfiatalabb hangját. - Bemehetek?
- Gyere csak. - magam mellé engedem a kezem és felülök. Egy mozdulattal túrok bele előröl a hajamba. Persze azonnal vissza hull a helyére.
JeongGuk lassan nyit be és dugja be a kócos fejét. Amint látja, hogy tiszta a terep és egyedül vagyok, teljesen kinyitja az ajtót és belép. Tesz egy lépést, majd behajtja az ajtót.
- Mit szeretnél? - nézek rá. Magam mellett támaszkodok meg a kezeimen.
- Tudom, hogy vissza utasítottam az ajánlatot, hogy én legyek az első... de szeretném tudni milyen íze van. Megengeded, hogy tudjam? - sétál közelebb hozzám.
- Megakarsz harapni? - egy pillanatra felszökik a szemöldököm a homlokom tetejére. Kicsit meglep a kívánsága, de végül is. Helyette én ittam a véréből.
- Csak, ha nem baj. Lehet hülyeség volt ezt kérnem... Sajnálom, Hyung. - hajol meg és sarkon fordulna, hogy távozzon.
- Ha gondolod harapj meg. - sóhajtok mire vissza fordul. Enyhén döntöm oldalra a fejem, így teljes látványt kap a sértetlen nyakamból. - Csak ezt az oldalt mert a másikon még ott van apánk harapása.
- Biztos? - lép fel a kis emelvényre amin az ágy van elhelyezve. Mellém ül és a nyakamat méregeti.
- Igen. - pillantok rá a szemem sarkából. A szeme gyönyörű, babonázó arany sárga árnyalatot ölt és amint elemeli egymástól az ajkait elő bukkannak a hófehér szemfogai. Lehunyom a szemem és várok a bőrömet átlyukasztó fogaira. Másodpercek múlva megérzem a puha ajkait a nyakamon. Hozzám tapad, majd óvatosan harap meg. Kicsit az ágy szélébe markolok, de csak éppen, hogy. Az endorfin amit a vérembe juttat hamar enyhíti a fájdalmat ami amúgy se olyan erős. Pár kortyot enged le a torkán, majd vissza húzza az éles fogait és végig nyalja a sebeket.
- Isteni... - suttogja a fülembe.
- JeongGuk... - nyitom ki a szemem. - Ez nem az én vérem... - emelem a kezem a mellkasához és odébb tolom.
- Tudom... - messze ül tőlem, hogy ne kapjon újra a nyakamra. Felé fordulok és megtörli a véres száját. - Apának is ilyen íze lehet? - pislog rám. A szeme lassan változik vissza sötét barnára, összesen egy halvány sárga csíkot hagyva a szemében.
- Minden bizonnyal... Nem teljesen emlékszem már... De tudom, hogy ő volt az első akinek ittam a véréből... Sajnos lassan százötven éve. Akár mennyire próbálom felidézni az ízét, nem megy... Mindenre emlékszem a napról, de a vére íze eltűnt...
- Én se emlékszem már az ízére... Lehet, hogy apa... törölte az emlékeinket róla?
- Ki tudja... - vonok vállat. - Megeshet.
- De miért?
GiSung szemszögéből:
JinYoung kezét szorongatva nyolcan sétálunk be nyolcan az iskolába. A folyosót megtölti az ordítozás és a sikoltozás hangja. Mindenki izgatott egy új nap miatt a suliban. A tegnapi rosszul létem után nem nagyon vagyok felpörögve, de nem is baj. Rám fért a tegnapi pihenés, csak azt remélem Jiminnek sincsen semmi baja. Végül is. Ő lett rosszul én pedig csak rá tettem egy lapáttal erre az ájulással.
- Junior... - szólalok meg. Felnézek a barátomra aki elmosolyodik és lenéz rám. Ez a mosoly... Nem igazi...
- Valami baj van? - teljesen a szemembe néz. Rosszat tettem, hogy így néz rám? Mintha... Embert öltem volna. Reggel se szólt hozzám egy szót se.
- Nem... Igazából semmi... - hajtom le a fejem. - Elmegyek a mosdóba... - engedem el a kezét és lógatott fejjel sietek be a mellékhelységbe. Amint beérek két fiatalabb lány szalad ki mellettem nevetve. Elfutnak és a magától záródó ajtó becsukódik mögöttem. Csak sóhajtok és a hajamba túrva sétálok el a csapokig. Előre hajolok és megnyitom a vizet, a vízsugár alá emelem a kezem és megmosom az arcom. Kicsit fellélegezek, mikor megérzem az arcomon a langyos vizet a bőrömön. Kicsit elmosolyodok és felemelem a fejem. Ahogy a tükörbe nézek nem mered vissza rám a tükörképem. Megtörlöm a szemem, de csak a mögöttem elterülő vécé fülkéket látom. Egy halk sikoly szökik ki a számon és hátrálok a tükörtől a számra tett kézzel. A fülkéknek ütközök és a földre csúszok. A fenekem a földhöz ér, de továbbra se engedem le a tenyerem az arcom elől. Nyílik a mosdó ajtaja és Junior nyit be Markkal és BamBammal. Azonnal hozzám siet a barátom, elém térdel és aggódva mered rám és a vállamra teszi a kezét. Felnézek az arcára, de szemet szúr valami a nyakán... Ezek... Harapás nyomok...? Elemelem a számtól a kezem és végig vezetem a nyakán és a két apró harapáson az ujjaimat.
- Sung... - szólal meg JinYoung. Nehezen sikerül elemelnie a másik kezem a számtól. Össze kulcsolja az ujjainkat. - Minden rendben.
Nehezen vezetem a tarkójára a kezem. Ahogy az ujjaim elhagyják a harapásokat teljesen eltűnnek. Közelebb húzom magamhoz és ő azonnal kihasználva az alkalmat az ajkam után kap. Szorosan húzom magamhoz, ahogy levezetem a hátára a kezem. A pólójába markolok és szenvedélyesen falom a vérrel telt, rózsaszín száját. A keze végig simogatja a karom egészen a vállamig. Még soha nem csókolt így...
Mark szemszögéből:
GiSung a mosdóba igyekszik. Junior csak sóhajt és utána megy, de az ajtó előtt a falnak dől épp úgy ahogy én és BamBam. A többiek szó nélkül sétálnak tovább. Hátra nyomom a fejem a hideg csempének és lehunyom a szemeimet. Jelenleg is érzem a kellemetlen aromát az orromban. Keserű és kellemetlen, de GiSung vérének az illata erősen próbálja elnyomni a mocskos vámpírok vérét.
- Minden rendben lehet vele? - kérdezi Bhuwakul és velünk szembe áll meg pihentető állásba. A szűk farmerja zsebébe bújtatja az ujjait. Amint megmozdítja a lábát a torna cipője egy hangos nyikorgást add ki ami rettenetesen bántja a fülem és ahogy Junior felszisszen az övét is.
- A tegnapi után? Erősen kétlem. - rázom meg a fejem, majd egy hosszú mozdulattal túrok a barna hajamba. - Tegnap sok vért veszített. Ma jól meg kell etetni és rengeteget kell innia.
A fiatalabbik csak bólint és az ajtóra néz, ahonnan másodpercek múlva egy rövid sikoly szabadul ki. JinYoung azonnal beront az ajtón - nem emberi gyorsasággal - és a lányhoz lép aki a mosdó padlóján ül ijedt arccal és... kék szemekkel... Még én magam is megijedek ahogy JinYoung is, de nem lép el Sungtól. Viszont ami ezek után jön. Engem is megszédít az erős kábító és agy kontroll erő. Annyira erős amit csinál Juniorral, hogy szabad szemmel is látom a halvány kék felhőt ami egyenesen Junior agyát és szívét célozza meg. A lány tudat nélkül irányítja az előtte térdelő fiút. Engem is vonzani kezd maga felé a befolyása, de képes vagyok megállni. Az ajtó keretbe kapaszkodva uralkodom magamon és tartom vissza BamBamot akinek a szeme teljesen kitágul és hevesen liheg a fülembe.
- GiSung! - szólalok meg nagy nehezen és sikerül megtörnöm a befolyást ami mind hármunkat kezelésbe vett.
Junior elhajol a lánytól és megtörli a száját. A halvány, égszínkék fonalakká alakult ki felhő feloszlik és semmivé lesz a befolyásolással együtt. Egyáltalán nem vámpír, de olyan erőket mozgatott meg az elmúlt percekben, hogy egy ős vámpír se képes ilyesmire. Lemerem fogadni, hogy nem csak hármunkat kábított el. Szép, de ijesztő teljesítmény tőle...
GiSung rám emeli a tekintetét. A szeme lassan barnul vissza a világos kék árnyalatból. Értetlenül néz rám, tudatlanul mered és várja, hogy a nevén kívül mást is mondjak.
- Jól vagy? - böki ki helyettem abban a pillanatban megérkező YuGyeom. A hangja nyugodt, egyáltalán nem olyan mint annak aki szerelmi hipnózisba került. Képes volt vissza verni kontrollt? Még nekem is nagy erőfeszítés volt, így és még ért is belőle egy kevés, de YuGyeomot mintha meg se közelítette volna. Végül is... Az ő szülei voltak az egyik legerősebb farkasok még éltek. Az életüket adták a GiSung szüleiért egy ős vámpír támadásakor. Szegény, pont látta, hogy a szüleiből a másodpercek alatt szívja ki a vért és mindössze csak csont és szárazz bőr marad utánuk amik a földre hullanak. Természetesen azonnal cselekedett és darabokra tépte a szülei gyilkosát, ezzel együtt megmentette GiSung szüleit, a leghíresebb és legerősebb vámpír vadász család két rangidős tagját. YuGyeom mindössze tíz évesen vállt a Heo család első számú védelmezőévé. A szülei pedig a legmagasabb fokozatú kitüntetést kapták a haláluk után, mivel életüket adták GiMyung és BongKwan vámpír vadászért. Sokak szerint YuGyeom felfogja magát áldozni GiSungért, hogy megmentse az életét, de a sajátjával fizet. Ezt a tanács démonai egy módon magyarázzák meg. A megadott időpontban muszáj egy lelket elvinni, de mindegy kiét. Ugyan ez volt a fiú szüleivel és a lányéval. Egyszerűen felcserélődtek a szerepek.
- Igen... - bólint Sung. Junior talpra áll és fel segíti a barátnőjét. - Csak megijedtem...
- Nincs semmi baj. - mosolygok rá. Nehezen sikerül kicsalnom tőle egy halvány vigyort. - Junior. - a barátja felé fordul. - Veszel nekem inni?
- Persze. - amint bele egyezik a lány elsétál mellettünk és a termük felé veszik az irányt. Megvárjuk még elfordul a folyosón, majd mind hárman besétálunk JinYounghoz és bezárjuk az ajtót.
- Mi az isten történt? - BamBam tekintete felváltva cikázik köztünk és a kérdésére várja a választ.
- GiSung szinte az egész iskolára kiterjesztő hitnózist bocsájtott ki. A folyosón mindenki lesokkolt és kitágult szemekkel álltak. Egyértelműen látszódott, hogy innen jön az erő. Az egész suli kék ködben úszott. - válaszol a fiú kérdésére YuGyeom.
- De a fő célpont te voltál Junior. Téged célzott meg az erő az ő akarata és tudta nélkül. Hatalmas ereje van, úgy, hogy nem is vámpír és egyáltalán nem szánta használni az erejét. - sóhajtok és lehunyom a szemeimet. A zsebembe csúsztatom az ujjaimat.
- A hitnózis erősebb volt azoknál akik kedvelik, vagy szeretik Sungot. Ha nem is Juniornak szánta volna akkor is ő lett volna az első aki ide talál. - egészíti ki a mondandóm a legképzettebb farkas.
- Ez akkor se természetes... Nagyon korai még! - rázza meg a lehajtott fejét Junior. - Túl hamar kezdődött el! Még nem tudja mire képes, de, ha így megy tovább hamar rá fog jönni és abból semmi jó nem sülhet ki. Valaki bele zavart a dolgokba. Meggyorsította a folyamatot.
Jimin szemszögéből:
Hamar érünk be reggel a suliba még a farkasok előtt. Lepakolunk a termünkbe és hárman, YoonGi, JeongGuk és én, megyünk sétálni az iskola területén. A tömött folyosón és az árnyékos udvaron fedezzük fel a suli minden szűk zugát, ami szerintem teljesen felesleges és unalmas, de inkább sétálok minthogy a seggemen üljek a meleg teremben és aszalódjak a többiekkel. Viszont tisztán érzem az édes aromát a levegőben ami teljesen elnyomja a többiek vérének az illatát. Sokkal erősebben érzem a tegnapi miatt a finom bukéját. A kis udvaron andalogva, némán nézelődünk mikor valami fura levegő száll fel. Enyhén kékes árnyalata a fa lombja között tűnik el. A szememhez emelem a kezem és azonnal feltűnnek az emberi és más szemmel nem látható kis kristályok. Ez bizony vámpír erő, de nem közölünk való. Egyedül YoonGinak van kék lelke, de az se ennyire világos. Elemelem a kezem a szemem elől és körbe nézek. Az eddig hangos tanulok csendben állnak, maguk mellé ejtett kézzel és csak bámulnak a forrás felé. Nagyra nyílt pupillával. Valaki szerelemi hitnózist irányít, de... nem lehet sima vámpír. Erre nem képes senki! Az egész iskola a fiúktól a lányokig kívánatra éhes szemekkel mered. Ezt a színt láttam már valahol.
- Az egyik lány vécéből jön... A földszinti, főbejárat felőli folyosóról. - közli Kooki. Hatalmasra nyílt szemekkel, pislogás nélkül mered a kiindulási pontra. - Nem vámpír, de vele van három farkas és egy feléjük tart.
- GiSung lesz az. - indulok meg az erő forrása felé. - Csak ő képes erre, és a farkasok nem fékezik meg. Csakis ő lehet.
Hárman sietünk végig az egyik folyosón. Az összes diák a mozdulatlanul áll, kivéve egy korom fekete hajú lány áll a falnak dőlve és csak mered kifelé a fejéből. Amint meglát minket és ránk néz és csak elmosolyodik.
- Látod, bátyó? - kuncog fel halkan. - Vámpírok.
- Honnan tudja? - torpan meg JeongGuk. - És kivel beszél? - mind hárman a lányra nézünk.
- Csak nyisd ki a szemed... - sóhajt hármunk közül a legidősebb. - Megszállott... A szellem amit a bátyának hív a halott ikertestvére. Gondolom ketten élnek egy testben, de ő irányít. Ennek hatására megtudja különböztetni az élőket és a holtakat. Igaz?
- Lebuktunk, Oppa... - hajtja le a fejét. Hosszú kócos haja az arcába lóg és eltakarja a szemeit. Egy zavaros mozdulattal nyúl a tincseihez és tűri a füle mögé. Össze vagdalt karjait vissza ejti maga mellé. A vágások alatt enyhén lilás voltok pihennek, pont mint az arcán és a nyakán. A szeme karikás is teljesen lila az alsó pillái alatti vékony bőr. Hetek óta nem aludhatott két óránál többet... Vagy több...
- A bátyád tette? - lépek közelebb hozzá, de azonnal elém emelkedik egy fekete árny a lányból. Megvagy a levegő ahogy a fekete szellem méregetni kezd arc nélkül.
- Ne gyere közelebb mert bántani fog... - emeli rám a tekintetét a szellem mögül a lány.
- Ugyan már. - gúnyos nevetés szökik ki a számon és egy lépést teszek, de az árny elkapja a karom és egy mozdulattal vág a közeli szekrény falnak. Oldalt csapódok a szekrénynek. Halkan nyögök fel ahogy az ütés hatására a vállam elmozdul a helyéről, majd minden bizonnyal az egész karom és bordáim is megtörnek. Lassan csúszok le a földre össze szorított szemekkel és fogakkal. A sérült vállamhoz emelem a kezem és nehezen nézek fel a lányra. - Ehhez nincs jogod! A tanács ezért kifog nyírni!
- Jogom van használni a bátyám erejét, ha GiSungról van szó. Arról meg nem tehetek, ha túl közel jössz hozzám SookIl megtámad. - löki el magát a szekrényektől.
- Te kis... - állok talpra. - Az életeddel játszol! - ordítok rá. Teljesen feldühít amit csinál, hogy képes egy test nélküli senkivel a földbe teperni. Nem tűröm el, hogy egy ilyen selejt megsebezzen!
Azonnal feltépem a mellettem elterülő fém szekrény sort és a képzeletemmel vágom hozzá a lányhoz. Nem támadhatok testileg a karom miatt. Meg kell várnom még a törések össze forrnak. Ha csak GuSung vérére gondolok elkap a játékos tudat, hogy most az ő vérére lenne a legnagyobb szükségem. Másodpercek alatt gyógyítaná meg a sérült testrészeimet.
Mielőtt a lány törékeny testéhez érhetne, a SookIl nevű szellem egy kéz mozdulattal téríti ki a szekrényeket és egyenesen a YoonGihoz és Kookihoz vágná, de a fiatalabbik elüti és az egyik teljesen végtelen lány felé tart. YoonGi rögvest átlátja a dolgokat és még időben ugrik a szekrény és a lány közé. A lány két oldalán támaszkodik meg a falnak, így a szekrénysor teljes mértékben a gerincét - egyben a hátát - találja el. Ez egy élő embernél azonnali bénulást okozna, de a fiú csak felszisszen és amint a szekrény a földre esik, majd eldől elengedve a lányt a földre ül. YoonGi elfekszik a folyosó padlóján és a vére folyik ki a száján.
Csak meredek a barátomra aki egyben a testvérem, majd azonnal hozzá rohanok. JeongGuk azonnal odébb tolja a szekrényt és letérdel hozzánk.
- Sajnálom. - JungKook ijedt arccal méri végig a földön fekvő fiút.
- Ezért kurvára kifoglak csinálni... - nehezen ejti ki a szavakat, amik egyáltalán nem szépek, sőt. Torzak és érthetetlenek.
- Vérre van szüksége. - állok talpra. Körbe nézek, majd az egyik fiút lököm le a földre aki elzuhan egyenesen YoonGi elé. - Ha jobban akarsz lenni harapd meg és igyál belőle. - tolom a szájához a fiú csuklóját. - Ha te nem én fogom megharapni és leerőltetem a torkodon a vérét.
Nem kísérti meg a sorsát. Elő ereszti a fogát és azonnal megharapja a srác sértetlen csukóját. Ide hallom az angyala segítség kérő sikolyát, de egyszerűen nem tud érdekelni. Suga jól lak és lassan ül fel. Megropogtatja a nyakát, és elmosolyodik.
- Ketten akartatok kinyírni? - lehunyja a szemét, majd azonnal felugrik és a lány felé fordul. - Miből gondolod, hogy GiSunghoz megyünk?
- Én is látom az erőt amit ti. Tudom, hogy arra mentek. SookIl is megmondta. - engedi le a kezét maga mellé. - De a saját életemet nem fogom kockáztatni egy amúgy is halott lány miatt... A másik négy is erre tart. Hármótokat könnyen legyőzném, de ha heten vagytok az öngyilkosságnak hívnám.
Azonnal vissza hívja a szellemet és csak elsétál mellettünk. Szó nélkül megy el a nyomában a szellemmel aki a vállát nyomja és kicsit púpos háttal lépked el.
Mind hárman utána nézünk, de nem is érdekel tovább. Amint tovább indulnánk a tanulok ébredezni kezdenek és a falnak dőlve, vagy a földre ülve pislognak, törölgetik a szemüket. Sietni kezdünk, de a vécébe érve csak négy vérfarkast találunk. Ők is szemügyre visznek minket mint mi őket. Vicsorogni kezdek és elő villantom a szemfogaimat. Beljebb teszek egy lépést és négyük közül az egyik hátrál egy fél lépést és a mellkasához emeli a kezét. Ennyire megijesztettem? Mindenesetre... Tetszik a vére illata... Igazán különleges a véred Bhuwakul...
