Ijedt és elképedt arccal figyelem a történteket, ahogy apa könnyű szerrel tépi le Jimin karját, majd süketíti meg mind két fülét és ahogy a fájdalomtól hangosan ordít... Nem bírom tovább és hátrálok pár lépést a testétől, de nem veszem le róla a szemem, hiába kezd egy hatalmas vértócsában feküdni, inkább csak könnybe lábad a szemem és a mellkasom elé emelem a kezeimet, majd a saját csuklómra fogok, de a szúró fájdalom nem kímél meg. Marcangolni kezdi a bal karom, pont mint akkor mikor átváltoztattak. Ez a borzalmas érzés Jimint látva lesz úrrá rajtam és halkan kezdek sírni. Az a rengeteg vér, ami vörösre festi a mintás, kézzel készített szőnyeget.
- El is feledkeztem a szőnyegről. - rázza le a tűről Jimin vérét, majd a maradékot könnyen nyalja le róla, végül pedig ledobja a földre. - Pedig a kedvenc szőnyegem volt, Jimin. Viszont hihetetlen, hogy még most is érzem a véredben GiSungét. Remélem tetszett, mert többet nem fog inni egyikőtök se belőle. Személyesen tiltom meg nektek, hogy bárki is megkóstolja. - indul kifelé a szobából, de még vissza fordul és megszólal. - IlGi. Mostantól te gondoskodsz arról, hogy az enyém legyen a lány. Te vagy a főnök. - indul tovább, persze a hír hallatára YoonGi vicsorítani kezd, akár csak HoSeok és még NamJoon is megmozdul. Miért pont ő... Ez a lány... Nem akarom, hogy ez ugráltasson bárkit is és főleg nem engem. A fiúk sokkal régebb óta vámpírok, mint IlGi és ő nem is olyan mint mi.
- Úgy tűnik mostantól fordul a kocka. - mosolyog ránk gúnyosan és közvetlen elém lép. - Most szépen össze szeded Jimint és teszel róla, hogy jobban legyen. Megértetted? - emeli fel a fejem az állam alá nyúlva. Nem válaszolok és a szemébe se nézek, természetesen nem tetszik neki a szemtelenségem, így egy kézzel markol az arcomra, ezzel közelebb húzva magához és a hosszú körmeit a bőrömbe mélyeszti és persze azonnal felsérti a bőröm. - Azt kérdeztem, megértetted-e... - szorítja meg az arcom és össze szorítom a szemem. - Na?
- Igen... Értettem... - nyitom ki a szemem amint elengedi az arcom, majd halkan suttogva csak annyit felel, hogy "Jó fiú" és lenyalja a körmeiről a vérem.
A fejemet lehajtva lépek Jiminhez és állítom fel, az épp kezét a nyakamba dobom és a szobájába indulok vele. Nem akarom, hogy így bánjanak velem. Nem akarom, de hozzá kell szoknom. Muszáj.
A szobájába viszem, majd leöltöztetem és leültetem az ágya szélére. Kiszaladok a fürdőbe és egy lavórnyi meleg vízzel térek vissza hozzá és egy ronggyal, de amikor belépek már ébren van. A még épp jobb kezével túr bele a kajába, de csak félig sikerül neki, mivel a füléből kifolyó vér teljesen össze ragasztotta a hajszálait.
- Itt vagyok... - sétálok hozzá és elő térdelek. Lassan kezdem lemosni a testéről a vérét, de csak másodpercekig hagyja. A csuklómra kap és felránt az ágyra, majd felé fordul, a fejem mellett támaszkodik meg és erőszakosan harap a nyakamba. Szinte felsikítok, amint a fogai átlyukasztják a bőröm. Kénytelen vagyok a hátára fogni, még elég agresszíven szívja a vérem liter számra, sikerrel. Az apró csonkja helyett a egy új, férfiasan izmos kar nő ki és megtámaszkodik a mellkasom mellett. Lassan válik el tőlem és ül fel, majd az új kezét kezdi nézegetni.
- Lucifer áldjon meg azért, mert volt annyi eszem, hogy hagytam az ívást neked a véremből mikor még tele volt GiSung vérével. - méregeti az új tagját. - Remélem jól vagy. - pillant rám.
- I... Igen... Csak kicsit... szédülök. - hunyom le a szemem és a levegőt kapkodom. Szinte teljesen ki szívta az összes vérem. Ezt ő se gondolhatta komolyan, szinte megölt ezzel a kis akciójával.
- Hé! - szólal fel és kicsit megemeli a hangját. Lassan nyitom ki a szemem és azonnal az új karján lévő csuklójával találom szembe magam. - Gyerünk, JeongGuk. Igyál.
Mind két kezemmel a karjára fogok és a számhoz húzom, majd akár egy csirke combra, úgy harapok rá és egy kevés vért juttatok a szervezetembe. Lassan engedem el a karját és megtörlöm a számat.
- Minden rendben? - száll le az ágyról és a lavórhoz lép, majd magát kezdi törölgetni. A fehér rongy vörösre változik Jimin száraz vére miatta. A víz amiben kimossa a rongyot azonnal elszíneződik. Azt hiszem ez lassan minden napos lesz...
GiSung szemszögéből:
- Meg is érkeztem a finom reggelivel! - lép be mosolyogva a szobába Jackson, de amint meglátja, hogy én már felöltözve, suliba készen vagyok eltűnik a vigyora. - Nem gondolhatod komolyan, hogy ezek után begyere velünk a suliba.
- Teljesen jól vagyok Jackson. Nem szeretnék lemaradni semmiről se. - lépek elé és a szemébe nézek. - Kérlek... Had menjek veletek.
- Rendben. - bólint rá nehezen, de nem igazán szívesen megy bele a dologba. - Lemegyek, beszélek a többiekkel és a szüleiddel. - fordul meg és elhagyja a szobám, de előtte a kezembe adja a tálcát, rajta a kajával.
Helyet foglalok az ágyam szélén és lassan eszegetve várom anyáék válaszát. Csupán tíz perc múlva kapom meg azt amire vártam. Anyám hangos kiabálására kapom fel a fejem és teszem az ágyra a tányért, majd felpattanok és lesietek hozzájuk. Anya össze kulcsolt karokkal kapja rám a fejét, majd kiengedi a tüdejében összegyűlt levegőt és lehunyja a szemeit és lehajtja a fejét. Érzem, hogy nem szívesen engedne el és részben meg is tudom érteni, mivel ezek a rosszullétek és hallucinálások kicsit se biztatóak, de nem maradhatok örökké az én kis szobám négy fala között a biztonságban. Már így is elég nagy lemaradásom van és nem hiányzik még több.
A néma, percekig tartó csendet apa mély, köhögése szakítja félbe, amire azonnal felkapom a fejem és rá nézek. Felém fordul, majd a nadrágja zsebébe rejti a kezeit. A fejét oldalra biccenti és mély levegőt vesz mielőtt bele kezd.
- Nos... - tesz felém egy fél lépést, majd megáll és folytatja. - Úgy döntöttünk anyáddal, hogy elmehetsz, de. Végig Junior mellett kell maradnod, ha bármi bajod lenne. Felfogtad?
- Úgy tűnik mostantól fordul a kocka. - mosolyog ránk gúnyosan és közvetlen elém lép. - Most szépen össze szeded Jimint és teszel róla, hogy jobban legyen. Megértetted? - emeli fel a fejem az állam alá nyúlva. Nem válaszolok és a szemébe se nézek, természetesen nem tetszik neki a szemtelenségem, így egy kézzel markol az arcomra, ezzel közelebb húzva magához és a hosszú körmeit a bőrömbe mélyeszti és persze azonnal felsérti a bőröm. - Azt kérdeztem, megértetted-e... - szorítja meg az arcom és össze szorítom a szemem. - Na?
- Igen... Értettem... - nyitom ki a szemem amint elengedi az arcom, majd halkan suttogva csak annyit felel, hogy "Jó fiú" és lenyalja a körmeiről a vérem.
A fejemet lehajtva lépek Jiminhez és állítom fel, az épp kezét a nyakamba dobom és a szobájába indulok vele. Nem akarom, hogy így bánjanak velem. Nem akarom, de hozzá kell szoknom. Muszáj.
A szobájába viszem, majd leöltöztetem és leültetem az ágya szélére. Kiszaladok a fürdőbe és egy lavórnyi meleg vízzel térek vissza hozzá és egy ronggyal, de amikor belépek már ébren van. A még épp jobb kezével túr bele a kajába, de csak félig sikerül neki, mivel a füléből kifolyó vér teljesen össze ragasztotta a hajszálait.
- Itt vagyok... - sétálok hozzá és elő térdelek. Lassan kezdem lemosni a testéről a vérét, de csak másodpercekig hagyja. A csuklómra kap és felránt az ágyra, majd felé fordul, a fejem mellett támaszkodik meg és erőszakosan harap a nyakamba. Szinte felsikítok, amint a fogai átlyukasztják a bőröm. Kénytelen vagyok a hátára fogni, még elég agresszíven szívja a vérem liter számra, sikerrel. Az apró csonkja helyett a egy új, férfiasan izmos kar nő ki és megtámaszkodik a mellkasom mellett. Lassan válik el tőlem és ül fel, majd az új kezét kezdi nézegetni.
- Lucifer áldjon meg azért, mert volt annyi eszem, hogy hagytam az ívást neked a véremből mikor még tele volt GiSung vérével. - méregeti az új tagját. - Remélem jól vagy. - pillant rám.
- I... Igen... Csak kicsit... szédülök. - hunyom le a szemem és a levegőt kapkodom. Szinte teljesen ki szívta az összes vérem. Ezt ő se gondolhatta komolyan, szinte megölt ezzel a kis akciójával.
- Hé! - szólal fel és kicsit megemeli a hangját. Lassan nyitom ki a szemem és azonnal az új karján lévő csuklójával találom szembe magam. - Gyerünk, JeongGuk. Igyál.
Mind két kezemmel a karjára fogok és a számhoz húzom, majd akár egy csirke combra, úgy harapok rá és egy kevés vért juttatok a szervezetembe. Lassan engedem el a karját és megtörlöm a számat.
- Minden rendben? - száll le az ágyról és a lavórhoz lép, majd magát kezdi törölgetni. A fehér rongy vörösre változik Jimin száraz vére miatta. A víz amiben kimossa a rongyot azonnal elszíneződik. Azt hiszem ez lassan minden napos lesz...
GiSung szemszögéből:
- Meg is érkeztem a finom reggelivel! - lép be mosolyogva a szobába Jackson, de amint meglátja, hogy én már felöltözve, suliba készen vagyok eltűnik a vigyora. - Nem gondolhatod komolyan, hogy ezek után begyere velünk a suliba.
- Teljesen jól vagyok Jackson. Nem szeretnék lemaradni semmiről se. - lépek elé és a szemébe nézek. - Kérlek... Had menjek veletek.
- Rendben. - bólint rá nehezen, de nem igazán szívesen megy bele a dologba. - Lemegyek, beszélek a többiekkel és a szüleiddel. - fordul meg és elhagyja a szobám, de előtte a kezembe adja a tálcát, rajta a kajával.
Helyet foglalok az ágyam szélén és lassan eszegetve várom anyáék válaszát. Csupán tíz perc múlva kapom meg azt amire vártam. Anyám hangos kiabálására kapom fel a fejem és teszem az ágyra a tányért, majd felpattanok és lesietek hozzájuk. Anya össze kulcsolt karokkal kapja rám a fejét, majd kiengedi a tüdejében összegyűlt levegőt és lehunyja a szemeit és lehajtja a fejét. Érzem, hogy nem szívesen engedne el és részben meg is tudom érteni, mivel ezek a rosszullétek és hallucinálások kicsit se biztatóak, de nem maradhatok örökké az én kis szobám négy fala között a biztonságban. Már így is elég nagy lemaradásom van és nem hiányzik még több.
A néma, percekig tartó csendet apa mély, köhögése szakítja félbe, amire azonnal felkapom a fejem és rá nézek. Felém fordul, majd a nadrágja zsebébe rejti a kezeit. A fejét oldalra biccenti és mély levegőt vesz mielőtt bele kezd.
- Nos... - tesz felém egy fél lépést, majd megáll és folytatja. - Úgy döntöttünk anyáddal, hogy elmehetsz, de. Végig Junior mellett kell maradnod, ha bármi bajod lenne. Felfogtad?
- Igen. - bólintok rá arra amit mondott, mivel még szép, hogy JinYoung mellett maradok egész nap.
Elköszönök anyáéktól, majd nyolcan indulunk el a suliba. Nyomasztó csend ostromol minket és egyikünk se szólal meg, vagy mosolyodik el. Nem értem miért ilyenek mindannyian... Olyan mintha csoportosan ménszeszélnénék, vagy nem is tudom, de minden esetre ijesztő amit csinálnak és szomorú. Amint a suliba érünk, a termeinkbe osztódunk és leülünk a helyünkre. Néma csendben lesek ki a fejemből, mivel senki nem kívánkozik beszélgetést kezdeményezni velem. A fejemet támasztva figyelek a fali órát, ami lassan kattog a tanuló szerencsétlenségére. Annyira különös az idő, ahogy telik és fogy el, eltünteti az akkori jelenet és a múltba rekeszti, vagy éppen a pár másod perccel későbbi történéseket teszi jövőbe ezzel egy gyönyörű idő síkot alkotva. Egyszerűen eszméletlen az élet, hogy milyen csodákat és váratlan fordulatokat rejteget az idő segítségével. Az osztály hangos társalgása, majdnem elnyomja az óra másodperc mutató kattogását, de tisztán kivehető én hallom, ahogy egyről a kettőre ugrik és egy általában bosszantó, ideges zajt add ki, de most különösen nyugtató az apró nesz. Sajnos egy test zavarja meg, az óra mutatok leseset, méghozzá a tanár, aki pont előttem el még, és ezzel együtt elkezdi az órát amire mindenki elhalkul és figyelni kezd. Éppen, hogy bele kezdene az órába a nevelőnk, nyílik az ajtó és az új fiúk sétálnak be. A késést nem nézi jó szemmel a tanár és hangot is add a nem tetszésének egy hosszan nyújtott sohajjal. A fiúk a helyükre ülnek és kénytelen vagyok felemelni a fejem a tenyeréből, amint elkezdődik az óra. Szinte az egész nap csendben és unalmasan telik el. A fiúk hozzám se szólnak egész nap, így nem igazán keveredek velük beszélgetésbe.Az utolsó óra után együtt indulunk haza, de a fiúk előtte még elszaladnak a mosdóba így egyedül veszem célba a kijáratot, amin áthaladok, de azonnal meglátom a hatalmas cseppekben szakadó esőt, ami hangosan csapódik a földre. Az elő tetőig sétálok ki és a karomat simogatva nézem az fentről jövő égi áldást, azonban másodpercek múlva meghallom az ajtó nyílását, ezért reflex szerűen kapom az ajtóra a fejem, de még csak akkor nyílik ki. Kicsit meglepődök, mivel azt éreztem, hogy már az illető kijött, de nem. Jimin vezetésével sétálnak ki a fiúk és amint meglátnak elhúzzák a szájukat, majd csak az előbb említett fiú mosolyodik el. Hirtelen csap belém az a rengeteg érzés, ami az elmúlt napokban ért engem a fejembe. Az a sok furcsa álom és rosszul lét, most még erősebb lesz, ahogy a fiú szemeibe nézek. A sötét szemeibe, amik... hirtelen lilára változnak. Ismerem ezeket a szempárokat! Nagyon is!
- Mit csinálsz egyedül idekint? - lép közvetlen elém Jimin és a szemeimbe mered, de a széles, fehér fogát ellő villantó mosolya marad az arcán. Képtelen vagyok a válasz előtt a szájára pillantani, de csak megremegek a szemfogaitól és fájni kezd a nyakam. Enyhén kerekednek ki a szemeim és nyúlok a nyakamhoz.
- Én... - dadogom el és a nyakamat kezdem dörzsölgetni. - Várok valakikre...
- Nem akarsz velünk jönni? - lép Jimin mellé a másik srác, egész fiatal arca van. - Esetleg átjöhetnél hozzánk.
- Sajnálom, de én... - hátrálok egy fél lépést és a mellkasom elé emelem a szabad kezem védekezés képpen.
- Illetlen vagy a lányokkal, JeongGuk. - nyávogja el a fiatal fiú nevét, a harmadik fiatalember, majd az említett JeongGuk vállára teszi a kezét és kicsit hátrébb húzza, hogy kettőjük közé férjen, majd a mellkasom előtt lévő kezemért nyúl és a szájához húzza. Egy apró csókot nyom rá az ajkaival, zavarba jövök az úriemberiségétől. - Jung HoSeok vagyok, örülök, hogy ilyen közelről is láthatlak. Be kell vallanom, nagyon sima és puha a kezed. Gondolom nem csak a kezeden lévő bőröd ilyen. De elég vashiányosnak tűnsz. Eszel te rendesen?
- Jimin. - szólal meg a hátul álló, szőke hajú magas srác. A fejét az ajtó irányába fordítja, majd folytatja amit elkezdett. - Jönnek.
Amint az ajtóra fordítom a fejem, már késő, mivel Junior ront ki a bejáraton és hatalmasat lök Jiminen és ezzel a többieken is. A fiúk kiesnek a szakadó esőre, de sikerül talpon maradniuk. Mérgesen néz a pasimra, a három srác akik az esőn végezték.
- Jól vagy? - fordul felém JinYoung, és megérkeznek a többiek is. Kicsit felsóhajtok és aprót bólintok. Elmosolyodik és megfogja a kézfejem.
- Csak beszélgettünk, Junior. - szólal meg az esőn álló Jimin. - A dolgok után se mondtatok neki semmit? - túr a nedves hajába, amik tincsekbe ragadnak a víztől.
- Mi...? - pillantok vissza a barátomra. - Mit nem mondtatok nekem, JinYoung...? - ijedten és riadtan meredek a szemébe. Egyszerűen... semmit nem értek abból, amit Jimin mond. Dolgok? Az ájulásokra és a rosszullétekre gondol, de hát ő honnan tud ezekről? És mit nem mondtak? Mit kellett volna mondaniuk? Annyi kérdés repked bennem, hogy szóhoz se tudok hirtelen jutni.
- Megmutassuk neki? - mosolyog gúnyosan YoonGi és abban a pillanatban kerül villám gyorsasággal mögém és húzza el a nyakamból a hajam. Megérzem a leheletét a nyakamon és rosszul leszek, de Junior nem bírja tovább. A szemébe meredek, de a mély barna szemei arany sárgává változnak. Megrémülök tőle és az egész helyzettől, persze a mögöttem álló fiú halkan kuncog, majd ellép tőlem.
- Ne itt, JinYoung... - lép közvetlen a barátom mögé Jackson és a fülébe suttogom valami, de szinte hallom. - Már mindegy... Megtudta...
Mit tudtam meg? Nem értek semmit! Ez egyszerűen abszurd és érthetetlen, nem léteznek vámpírok és... nem is tudom... Vérfarkasok... JinYoung arany sárga szemei csak arra utalnak, hogy valamilyen természet feletti lény, és ha ennyire pikkelnek Jiminékre, akik vámpírok, akkor csak farkasok lehetnek, de akkor mi vagyok én?
- Nos JinYoung? - nevet fel Jimin az esőben állva, és hagyva, hogy teljesen vizes legyen. - Mi lenne, ha játszanánk? - az arcát egy gúnyos vigyor díszíti, ami szinte sátánivá teszi a lila szemeivel.
- Mire gondolsz, Jimin? - fordul a fiú felé a barátom és mérgesen ráncolja össze a homlokát. Nagyon nem tetszik neki a másik ötlete, így teljesen elönti a méreg és néhol megjelenik rajta egy fekete színű bunda, aminek hála hatalmasra nyitom a szemem.
- Mondjuk, egy kis fogócska. - nyalja körbe a száját, majd mint a villám tűnik mögém és kap fel az ölébe, mire én felsikítok és reflex szerűen kapok a nyakába, hogy ne essek le, bár kétlem, hogy letudnék, mivel erősen tart meg, majd a másik hattal együtt kezd befele rohanni az erdő felé. Végig az arcát bámulok. A sima, szinte hófehér bőrét amin egyetlen egy pattanás nincs, se sérülés, az áll vonalát, amivel papír lapot lehetne vágni, annyira férfias. Az ajkáig jutok, a gyönyörű vérrel telt ajkáig, ami most is mosolyra felfelé áll. A szemeibe nézek, a lila szemeibe, meg nem állva ficánkolna össze vissza és egy pillanatra se csökken a figyelme. Már tudom, honnan voltak ismerősek a szemei. Jimin... Harapott meg...?
- Mit csinálsz egyedül idekint? - lép közvetlen elém Jimin és a szemeimbe mered, de a széles, fehér fogát ellő villantó mosolya marad az arcán. Képtelen vagyok a válasz előtt a szájára pillantani, de csak megremegek a szemfogaitól és fájni kezd a nyakam. Enyhén kerekednek ki a szemeim és nyúlok a nyakamhoz.
- Én... - dadogom el és a nyakamat kezdem dörzsölgetni. - Várok valakikre...
- Nem akarsz velünk jönni? - lép Jimin mellé a másik srác, egész fiatal arca van. - Esetleg átjöhetnél hozzánk.
- Sajnálom, de én... - hátrálok egy fél lépést és a mellkasom elé emelem a szabad kezem védekezés képpen.
- Illetlen vagy a lányokkal, JeongGuk. - nyávogja el a fiatal fiú nevét, a harmadik fiatalember, majd az említett JeongGuk vállára teszi a kezét és kicsit hátrébb húzza, hogy kettőjük közé férjen, majd a mellkasom előtt lévő kezemért nyúl és a szájához húzza. Egy apró csókot nyom rá az ajkaival, zavarba jövök az úriemberiségétől. - Jung HoSeok vagyok, örülök, hogy ilyen közelről is láthatlak. Be kell vallanom, nagyon sima és puha a kezed. Gondolom nem csak a kezeden lévő bőröd ilyen. De elég vashiányosnak tűnsz. Eszel te rendesen?
- Jimin. - szólal meg a hátul álló, szőke hajú magas srác. A fejét az ajtó irányába fordítja, majd folytatja amit elkezdett. - Jönnek.
Amint az ajtóra fordítom a fejem, már késő, mivel Junior ront ki a bejáraton és hatalmasat lök Jiminen és ezzel a többieken is. A fiúk kiesnek a szakadó esőre, de sikerül talpon maradniuk. Mérgesen néz a pasimra, a három srác akik az esőn végezték.
- Jól vagy? - fordul felém JinYoung, és megérkeznek a többiek is. Kicsit felsóhajtok és aprót bólintok. Elmosolyodik és megfogja a kézfejem.
- Csak beszélgettünk, Junior. - szólal meg az esőn álló Jimin. - A dolgok után se mondtatok neki semmit? - túr a nedves hajába, amik tincsekbe ragadnak a víztől.
- Mi...? - pillantok vissza a barátomra. - Mit nem mondtatok nekem, JinYoung...? - ijedten és riadtan meredek a szemébe. Egyszerűen... semmit nem értek abból, amit Jimin mond. Dolgok? Az ájulásokra és a rosszullétekre gondol, de hát ő honnan tud ezekről? És mit nem mondtak? Mit kellett volna mondaniuk? Annyi kérdés repked bennem, hogy szóhoz se tudok hirtelen jutni.
- Megmutassuk neki? - mosolyog gúnyosan YoonGi és abban a pillanatban kerül villám gyorsasággal mögém és húzza el a nyakamból a hajam. Megérzem a leheletét a nyakamon és rosszul leszek, de Junior nem bírja tovább. A szemébe meredek, de a mély barna szemei arany sárgává változnak. Megrémülök tőle és az egész helyzettől, persze a mögöttem álló fiú halkan kuncog, majd ellép tőlem.
- Ne itt, JinYoung... - lép közvetlen a barátom mögé Jackson és a fülébe suttogom valami, de szinte hallom. - Már mindegy... Megtudta...
Mit tudtam meg? Nem értek semmit! Ez egyszerűen abszurd és érthetetlen, nem léteznek vámpírok és... nem is tudom... Vérfarkasok... JinYoung arany sárga szemei csak arra utalnak, hogy valamilyen természet feletti lény, és ha ennyire pikkelnek Jiminékre, akik vámpírok, akkor csak farkasok lehetnek, de akkor mi vagyok én?
- Nos JinYoung? - nevet fel Jimin az esőben állva, és hagyva, hogy teljesen vizes legyen. - Mi lenne, ha játszanánk? - az arcát egy gúnyos vigyor díszíti, ami szinte sátánivá teszi a lila szemeivel.
- Mire gondolsz, Jimin? - fordul a fiú felé a barátom és mérgesen ráncolja össze a homlokát. Nagyon nem tetszik neki a másik ötlete, így teljesen elönti a méreg és néhol megjelenik rajta egy fekete színű bunda, aminek hála hatalmasra nyitom a szemem.
- Mondjuk, egy kis fogócska. - nyalja körbe a száját, majd mint a villám tűnik mögém és kap fel az ölébe, mire én felsikítok és reflex szerűen kapok a nyakába, hogy ne essek le, bár kétlem, hogy letudnék, mivel erősen tart meg, majd a másik hattal együtt kezd befele rohanni az erdő felé. Végig az arcát bámulok. A sima, szinte hófehér bőrét amin egyetlen egy pattanás nincs, se sérülés, az áll vonalát, amivel papír lapot lehetne vágni, annyira férfias. Az ajkáig jutok, a gyönyörű vérrel telt ajkáig, ami most is mosolyra felfelé áll. A szemeibe nézek, a lila szemeibe, meg nem állva ficánkolna össze vissza és egy pillanatra se csökken a figyelme. Már tudom, honnan voltak ismerősek a szemei. Jimin... Harapott meg...?
Nem is figyelem az utat, amit megteszünk, egyszerűen nem tudom levenni az arcáról a szemem, pedig út közben teljesen elázok az eső miatt, mindössze annyi tűnik fel, hogy lelassulunk, majd szép lassan meg is állunk. Kénytelen elengedni és letenni a földre. A talpam a talajt fogja és körbe pillantok hely felismerés gyanánt. Könnyen tájolom be magam és jövök rá, hogy a hely ahol jelen pillanatban tartózkodunk, nem más mint a suli mellett jó pár száz méterre elterülő hatalmas erdő. A fafajok miatt csak az a hely lehet, mivel ezeknek a fás szárú növényeknek, csak az itteni talaj minőség felel meg, a föld állapotát az itt élő rengeteg állat végterméke javítja. Rengeteget olvastam kisebb koromban és ez annyira érdekesnek tűnt, hogy figyelmesen olvastam, majd tanultam meg.
A nézelődésemből zihálás és hatalmas léptek zavarják meg, mély hangok keverednek a szakadó esőével. A zaj felé fordítom a fejem és kábulatba esek, amint szemét üt a fák lombjai közül elő ugró hét farkas, mind más-más színben. Az állam a földet súrolja az ámulattól, a szemeim hatalmasra nyílnak és köpni nyelni nem tudom a farkasoktól. Végig nézek rajtuk, a teljesen elázott szőrükön és hátrálok pár lépést, amint morogni és vicsorogni kezdenek, de amint a félelem kiül az arcomra a legelöl álló fekete szőrű hátra engedi a füleit és kicsit lehúzódik a földre, majd nyüszíteni kezd. Ő... Junior...?
- M-Mit akartok? - fordulok hátra Jiminék felé és kérdően mérem végig a hét fiút. Az előbb említett fiú, csak szélesen mosolyogva a zsebébe teszi a kezét.
- Téged. - vágja rá, majd lassan nyalja végig az ajkát és lilára változik a szeme színe. A hír hallatára teljesen ledöbbenek és hatalmasra nyílnak a szemeim.
- Engem...?
- Téged. - vágja rá, majd lassan nyalja végig az ajkát és lilára változik a szeme színe. A hír hallatára teljesen ledöbbenek és hatalmasra nyílnak a szemeim.
- Engem...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése