2015. november 27., péntek

3. Fejezet: A Kutya és a Bárány

Jimin szemszögéből:

Csak a mély barna szemeit nézem amiből árad a félelem. Nem magát félti... Nem is a másik hat falka társát... Az édes vörös hajú lányt. Csak ő miatta lehet ennyire kétségbe esett és stresszes. Ki lehet az a lány, hogy ennyire félti?
- A vörös lány... Nagyon finom illata van... - suttogom el. - Szívesen mélyeszteném a fogamat a nyakába...
A szeme kikerekedik, majd mérges lesz és messze lök magától. Imádom ezt az arc kifejezést! A düh ami az arcán foglal helyet és képes lenne cafatokra tépni az elő villanó fogaival. A szeme újra sárga lesz és egyre több helyen jelenik meg rajta fekete szőr. A karmai is megnőnek. Fantasztikus!
- Ha csak a közelébe mész megöllek. - tűnik elő a hosszú fekete farka amin a szőr szanaszét áll. Pont mint egy kutyán.
- Állok elébe! - vágom rá.
Azonnal felém csap a több centis körmével, de én csak a zsámoly halom tetejére ugrok zsebre tett kézzel.
- Remélem lesz, majd ennél jobb támadásod is, ha megkóstoltam. Majd úja, és újra és újra. Aztán a hatodik harapásnál már nem csak a vére lesz az enyém...- mosolygok a kutyára.
Megszólal a kicsengő amire mind ketten felkapjuk a fejünket. Erre is fognak jönni tanulok és mi éppen kisebb háborút vívunk egymással. Szinte azonnal vissza alakul emberi alakjába. Kitartóan mered rám, de én csak intek és mint a villám, már ott sem vagyok. Nem fogok kakas viadalt játszani egy iskolában, majd valahol a szabadban éjszaka. Csak, hogy alaposan a földbe tudjam taposni, és a fekete bundáját lenyúzhassam róla, hogy szőnyegnek használjam a szobámban, de most se időm, se kedvem megölni. Hagy forrjon a levében. A tésztát se langyos vízben főzzük ki.
- Hol az istenben voltál! - kapja el a karom NamJoon. - Első nap lógtál az utolsó óráról!
- Nem csak ő. - kezdi a pártomat fogni Tae. - Az egyik farkas is. - pillant a kijárat felé. - Ugye nem veszekedtetek? - néz vissza rám a rubint zöld szemeivel. Ezt fenyegetésnek kellene vennem?
- Én csak pihentem. Ő zaklatott... - sóhajtok és elindulok kifelé. - Semmi kedvem nem volt vele szórakozni, de ő nem hagyott pihenni...
- Király... Ma már egy troll és egy vérfarkassal is kikezdtél... - indul utánam Hope. - Ha megint szarba kerülünk én foglak halálra verni Park Jimin!

GiSung szemszögéből:

Össze pakolom a cuccom és a hátamra kapom a táskám. Hol van Junior? Nem szokott lógni... A többiekre nézek akik össze szedik a cuccukat. Az új fiúk sietve távoznak, de... Jimin is lógott?
- Se Junior, se Jimin... - motyogom el amint elindulunk kifelé. - Hol lehet Junior?
- Biztos egy kis magányra vágyott. - mosolyog Jackson és átkarol. - Mit tervezel délutánra? JR. kajálni akart menni. Neked nem szólt?
- Még nem mondott semmit... - sóhajtok. - Remélem minden rendben van vele... Ebéd óta, olyan mint egy hulla! Csak vonszolta magát.
- Minden rendben van vele! - szólal meg BamBam. - Ne idegeskedj! Ha baja lenne te lennél az első akinek elmondaná.
- Ez így van! - fogja meg a kezem Junior. - Ennyire hiányoztam? - húz el Jacksontól és a derekamra teszi a kezét.
- Nem szeretem mikor úgy eltűnsz. - nézek az arcára. - Akkor ma kajálni mentek?
- Megyünk! - javít ki a barátom. - Utána haza kísérlek.
- Ha nem zavarok. - nézek a fiúkra akik csak mosolyogva megrázzák a fejüket, jelezve, hogy nem is érdekli őket a dolog.
- Ezt megbeszéltük! - szólal fel YoungJae. - Együnk sült húst! - rohan el mellettünk egészen ki az ajtón amit nyitva tart nekünk.
Azonnal a legközelebbi étterem felé vesszük az irányt és esni kezd mire oda érünk. Ez hiányzott még... Nem szeretek viharban egyedül otthon lenni. Olyan... rossz és ijesztő.
Nagyából két órát töltöttünk az étteremben, majd Juniorral indulunk is haza az esőben, persze esernyő nélkül. Rohanunk a metróról leszállva a házig ahova csurom vizesen érünk be.
- Ki nem megyek! - kapja le a pulcsiját JR., majd a földre dobja. - Csak megbetegednék. - a cipőjét is lerúgja még én is leöltözök.
- Itt maradsz éjszakára? - pillantok rá, miközben kikötöm a cipőm.
- Miért ne? - mosolyodik el és az emeletre indul. - A szüleid jelenleg dolgoznak, így miénk az egész ház.
- Remélem semmi rossz nem jár a fejedben! - ordítok utána, majd megpróbálom utol érni. Akár hányszor átjön és a szobámba szabadul rá jön a pakolási mánia és feltúrja a szekrényeimet. Igaz, eddig még soha nem aludtunk együtt, de ez egy új lépés lesz a kapcsolatunkban.
Felérek a lépcsőn és egyenesen a szobámba rohanok, de amikor beérek kisebb szívbajt kapok. A szobám közepén áll egy boxerben Junior.
- Kérdeztem, hogy nem baj-e, ha elmegyek zuhanyozni. Nem válaszoltál. - sétál ki mellettem és a fürdőbe megy.
Időnként annyira pofátlan! Még a ruháját is a földön hagyta...
A vizes ruha halomhoz lépek és a kezembe veszem. A radiátorhoz sétálok és rá terítem a pasim pólóját és nadrágját, a zoknijával együtt. Kinézek az ablakon és tudomást veszek róla, hogy elállt az eső és már csak sár van. Ja, meg rohadt sötét... Viszont ahogy látom még fog esni az éjszaka, mert újabb felhők jönnek amik villámokat szórnak az útjába kerülő területekre. Nem szeretem a vihart...
Gyorsan húzom be a sötétítő függönyt és elkezdem ledobni a vizes pulcsim, amit JR. cuccai mellé terítek.
- Kész vagyok... - sétál be a szobába a derekán egy törölközővel és egy másikkal a haját törölgette.
- Mire vissza érek vegyél magadra valamit! - elő veszek egy pólót és tiszta fehérneműt és már rohanok is a fürdőbe.
Elő kapom a törölközőm és meztelenre öltözök. Nagyából tizenöt percet töltök a zuhany alatt. Hajat mosok és lemosom az izzadságot a reggeli futás miatt. Kilépek a zuhany fülkéből és szárazra törlöm a bőröm, majd a hajamat is a törölközővel kezdem átitatgatni. Amint jónak látom felöltözöm és elkezdem szárítani a hajam. Nem akarok most órákat foglalkozni azzal, hogy egyenesre szárítsam, mert jelen pillanatban a pasim a szobámban van és bármit csinálhat még én szépítkezek.
Kihúzom a hajszárítót és elhagyom a fürdőt. A szobámba sietek, de amikor beérek egy alvó fiút látok az ágyamban. Félmeztelenül fekszik derekáig betakarva. Oda lépkedek hozzá, de amikor megállok felette kinyitja a szemét és fel néz rám.
- Felkeltettelek? - ülök az ágyra török ülésben felé fordulva.
- Nem aludtam. - ül fel. - Csak pihentem, hogy legyen rád erőm. - mosolyodik el.
- De látom tiszta pólót nem találtál. - fekszem le mellé és a mellkasára dőlök, hogy szorosan hozzá bújhassak.
- Olyan nagy baj...? - suttogja el. A csípőmre csúsztatja  a kezét és a bugyimmal kezd szórakozni. - Sung... - kezd becézni. - Most... Itt lenne az alkalom...
- M-Mire? - ki hagy egy ütemet a szívem és levegőt venni se tudok. Csak fekszem és a szobám falát bámulom. Tudom mit akar, de nem vagyok képes elhinni. Én még messze nem állok készen rá!
Egy másodperc alatt kerül felém, én meg végtelenül fekszem alatta. Kezemet a mellkasom elé húzom és kikerekedett szemekkel bámulok rá.
- Le szeretnék veled feküdni... - mormogja el és meg akar csókolni. Nem engedem neki a száj puszit. Oldalra fordítom a fejem, így a szája az arcomat éri. Ha most engedném neki a csókot az egy igen lenne, de még nem akarom.
- Kérlek JinYoung. - suttogom el. - Ne...
- Sajnálom... - hajol a nyakamhoz és óvatosan beletúrja a száját. Csak egy csókot nyom a nyakamra, majd felegyenesedik és a derekamra ül. - Nem felejthetnénk el? - pillant oldalra és leül a csípőmről, a kezemért nyúl és fel ültet.
- De! - mosolygok rá.
- Nem vagy mérges? - vörösödik el az arca. Megtudnám zabálni!
- Dehogy! Rád nem tudok mérges lenni. - az arcához emelem a kezem és óvatosan érintem a bőréhez. A hüvelyk ujjammal a szájára simítok, majd birtokba veszem az ajkait.
Percekig megy a hosszú, heves csók, de elválunk és kapkodni kezdem a levegőt miközben a homlokának nyomom a sajátomat. Lehunyt szemekkel simítok a hátára, majd távolabb hajolok tőle.
- Be fonhatom a hajad...? - nyitom ki a szemem a kérdésére.
- Persze...

Mark szemszögéből:

Annyira imádom Junior hülyébbnél hülyébb ötletei. Igazán elmondhatná, hogy mi van amiért fél nyolc lesz és még mindig csepereg az eső, de mi hatan GiSungék háza előtt állunk fejünkön a kapucninkkal.
- Megölöm JR.-t... - sétál mellém JB. - Igazán elmondhatta volna mi történt...
- Fiúk! - szól BamBam.
Azonnal leguggolunk és meg sem mozdulunk másodpercekig. Bhuwakulnak van a legjobb látása mind a hetünk közül. Nem csoda, hogy most is azonnal kiszúrta GiSungot, hogy ki nézett.
Percekig csend, majd BamBam újra jelezz és felegyenesedünk. Hangos sóhaj hagyja el a szám és a nyakamhoz emelem a kezem.
- Szép volt. - böki oda a fiatalnak Jackson. - Az kell, hogy lebukjunk...
- Csak remélem Junior nem veszti el a fejét. - nézek fel az ablakra. - Idáig érzem GiSung illatát... Ha csak... - nyelek hatalmasat. Érzem, hogy a szemem sárga lesz és a karmaim is nőni kezdenek. A vérfarkasok nem isznak vért, de az ő vérét igazán megízlelném. De szerintem nem csak én vagyok így ezzel.
- Fejezd be. - szól rám JB. - Ne gondolj rá. Reméljük Juniornak se jut eszébe, Ő nem lenne képes olyan szép lyukakat csinálni a bőrén mint egy vámpír.
Érzem, hogy a telefonom mozogni kezd a zsebemben. Érte nyúlok és elő veszem. Junior?
- Igen? - emelem a fülemhez a készüléket. - Elmondod végre?
Bocsi... Figyelj. Mond meg a többieknek, hogy Jimin... Nem egy sima vámpír. A hét rózsa egyike... 
- A-Azt ne mond, hogy a többiek... - kerekedik ki a szemem.
De... Sajnos így van. Csak remélni tudom, hogy Jimin ha egyedül próbálkozik akkor nem lesz mersze szembe szállni hat farkassal. Utolsó órán közölte, hogy meg fogja kóstolni Sungot... 
- Nyugi! Csak akkor mehet tovább, ha megöl minket. Nem ez az első őrjáratunk. Emlékezz csak arra amit az apja mondott. Egy vámpír se juthat be a házba. - pillantok a kis útra ami a házzal szemben van.
Sajnálom, hogy nem vagyok kin veletek... - csorbul el a hangja. - Tényleg sajnálom. 
- Semmi baj, de kérlek legyen önuralmad és ne próbálkozz semmivel. Emlékezz arra, hogy vér esküt tettél. GiSung nem egy kaja gyár. Te vagy az Őrzője.
Tudom, csak... Szeretem... Nem akarom, hogy a hibámból szomorú legyen... Köszönöm, hogy segítetek... 
- Bármikor... Jó éjt.
Nektek is. 
Leteszem a telefont és a fiúkra nézek. Mind hallották a beszélgetést a kitűnő hallásoknak köszönhetően. Főleg BamBam.
Vissza bújtatom a mobilom a nadrágom zsebébe és folytatom a megfigyelést.
Vér eskü... Nem minden vérfarkas kap a születésekor Bárányt, de már lassan hatvan éve így van. Minden vámpír vadásznak van egy Őrzője. Őrző csak tiszta vérű farkas lehet, olyan aki nem ölt embert. JR-en kívül egyedül Jacksonnak van Báránya, de nem sok időt töltenek együtt. A Bárány még három éves sincs. A szülei nem sok értelmét látják annak, hogy Jackson a nap huszonnégy órájában figyeljen rá. Nekem még nincs senkim akire nagyobb figyelmet kellene fordítanom, de nem is baj. Legalább segíthetek a barátom védelmezésében.
- Van itt valaki! - szól YuGyeom.
Azonnal megérzem a büdös vámpír szagot. Akár a halál... Sőt! Ez a halál. Egy undorító teremtmény szaga ami még nem indult rothadásnak. Sajnos még nem ismerem a hét vámpír szagát ezért nem tudom jelenleg melyik látogat meg minket ilyen későn, de bármikor készen állok szét tépni.
Mind a hatan átalakulunk és türelmesen várunk. Csak morgunk és a szag irányát bámuljuk. Gyere elő te gyáva nyúl!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése