GiSung szemszögéből:
- Miről beszélsz? - kezdek nevetni. - Én nem is érzek semmit. - tovább fürkészem Junior arcát.
Nem válaszol, csak felém fordul és mosolyogni kezd. A kezét a vállamra teszi és arcon puszil. Tiszta hülye...
- Nem is mondták, hogy ennyi új diák lesz... - motyogta Jackson. - Tavaly is csak kettő új srác volt... De most hét.
A színpadféle fordulok és észre veszem a hét fiút. Nem mondom... Nem rosszak. Kifejezetten helyesek és szinte tökéletesnek tűnnek innen fentről. Ahogy néztem őket, feltűnt, hogy az egyik pont engem kezd bámulni. Nem túl magas, alacsony barna hajú fiú. Egész széles vállak és teljesen sima arc. Ide látom a mély sötét barna szemeit. A haja minden bizonnyal beállítva állt, de nekem olyan össze visszásnak nézett ki. Pont Mint JinYoung. Lenyalja a haját és amikor éppen hozzá érek szívbajt kap és muszáj keresnie egy tükröt, hogy az égvilágon semmit ne csináljon vele...
- Sung! - lök vállba JR. - Itt vagy?!
- I-Igen... - fordulok felé.
Meghallgattuk az igazgató beszédét, hogy fogadjuk szeretettel a fiúkat és jöjjünk velük ki, majd még pár fontosabb dolgot sorolt el. Ilyen fontosabb dolog volt az iskola szabályzata, de abból is a komolyabb dolgok és a házi rend. Amint vége lett vissza igyekeztünk a termünkbe és leülünk a helyünkre. Belép a tanár és amint zárná be az ajtót az egyik új fiú megfékezi a nyílászárót.
- El is feledkeztem rólatok... - sóhajt a tanár úr.
Nem olyan fiatal, de éppen akkor nem is olyan öreg. A szeme mindig karikás és lila, nem sokat aludhat éjszaka. Sokszor van, hogy beszélek vele és majd le tapad a szeme. Az óráin rendszeresen elalszik. Nem tudom mi baja lehet, de már fél éve ilyen. Mintha semmi kedve nem lenne tanárkodni.
Beljebb sétál a hét fiúból négy. Köztük van az aki az igazgató beszéde alatt végig engem bámult.
- Mutatkozzatok be és üljetek le... - néz körbe a terembe a férfi. - Ahol találtok magatoknak helyet...
- Kim NamJoon vagyok. - szólal meg a magas szőke hajú fiú. Egy selyemnek kinéző lila ing van rajta egy szűk fekete farmerrel. Igazán előkelő és férfias fiú. Nem túl macsó, de biztos vagyok benne, hogy rendkívül romantikus.
- Jong HoSeok. - emeli fel a kezét a kicsit ló arcú srác. Szinte fekete haja kicsit lenyalva pihent a homlokán. Egy fehér póló van rajta, a nadrágja pedig nem igazán ér le a bokájáig.
- Kim TaeHyung vagyok! - mosolyodik el a követező fiú. Aranyos és tökéletes frufruja csak úgy csillog, biztos nagyon puha lehet a haja és sima. Úgyszintén fehér hosszú ujjú póló van rajt aminek az egyik ujja itt-ott ki van vágva. Mellé egy kicsit ülepes sötét nadrág. Nagyon jó ízlése van.
- Park Jimin... - forgatja meg a szemét a bámuló. Még mindig egy szürke trikó van rajta egy fehér pulcsival és egy sötét kék farmerrel. Rám néz és az unott arcára egy mosoly ül.
- Örülök nektek fiúk... - nyitja ki a szemét a tanár úr. - Remélem megjegyeztétek a nevüket... mert én nem... - suttogja el. - Nos... - ki tolja maga alól a kényelmes bőrszékét és fel áll.
A négy fiú a hátsó sorban lévő padokhoz megy és le is ülnek. Annyira nem természetesek... Mintha egy magazinból léptek volna ki.
A tanár beszéde után jött a kaja szünet. Lementünk az ebédlőbe és a megszokott helyünkre ültünk, annyi különbség volt, hogy most már Bhuwakul és YuGyeom is csatlakozott hozzánk. Igaz kicsit szűkösen ültünk a kis kerek asztalnál, de nem érdekelt minket. Főleg nem Juniort. Örült, hogy szinte az ölében foglaltam helyet.
- Na?! - támaszkodok az asztalra. - Eddig, hogy tetszik? - nézek BamBamra és YuGyeomra egy mosollyal az arcomon.
- Nekem eddig tetszik. - kap a szájába egy darab húst YuGyeom.
- Nekem is... Bár a srác aki késve érkezett kicsit... Rideg...
- Épp úgy mint a többiek. - sóhajt Mark. - YoonGi és SeokJin is érdekes...
- Megnyugodhattok... - kezd kuncogni JB. - TaeHyung, Jimin, NamJoon és HoSeok is érdekesek.
- Elképesztő, hogy ti megtudtátok jegyezni a nevüket. - eltűnik a mosolyom és lefelé görbül a szám. Az ölembe húzom a kezem és a tányéromat kezdem bámulni. - Nem igazán izgatott kit, hogy hívnak...
- Nem csodálom... - nevet JR. - Biztos megint máshol járt az eszed. - karol át.
- Én csak... - a mondatomba a másik asztalnál lévő fa szék eldőlése vág bele.
Az egész étkezőben csend lesz és mindenki az eldőlt szék felé néz. Az ülőhely a földön fekszik, a egyik oldalán az új osztálytársam, azt hiszem Jimin, a másikon pedig pár amerikai focis srác pár haverjával. Jimin a magas szőke hajú fogja vissza, pedig már ökölbe van szorulva a keze.
- Gyerünk... - szólal meg az elől álló focista. - Sicc...
- Olyan szinten beverem az arcod, hogy... - gondolkodik el Jimin. - Baszd meg! - emeli fel a kezét.
- Igen? - lép közelebb az új fiúkhoz a srác.
Ha minden igaz ő a végzős Hong DongHo. Az iskola legjobb focistája és a legnagyobb bunkó a világon. Attól, hogy az apjáé az egész iskola nem jelenti, hogy mindent megtehet. Igaz... Szélles vállai vannak és nagyon helyes, de akkor is! Undorító, hogy magasabb rangúnak hiszi magát mint itt mindenki más. A talpnyalói pedig szaladnak utána. Gusztustalan...
DonHo elrúgja a széket és ha nincs BamBam akkor a szék sikeresen háton vág az egyik lábával. Juniornak se kell több. Talpra áll és közbelép a fiúkkal együtt.
- F-Fiúk? - nézek fel rájuk, majd én is felállok.
Mark felállítja a széket és vissza rúgja Jimin és DongHo közé. Nagyon nem kellene ebbe az egészbe beleszállniuk! Csak megint vitatkozás lenne és mindenki mehetne az igazgatóiba.
- Istenkém... - sóhajt Dong és egy mozdulattal seperné le a kerek asztalon lévő fiúk kajáját, de amint lelöki azokat a másik szőke hajú fiú szinte azonnal elkapja a két tálcát.
- DongHo! - szól rá Mark. - Komolyan ennyire nincs jobb dolgon mint másokat idegesíteni?
- Mi jogon szólsz bele a dolgomba amerikai buzi? - üti le a sapkát a fejéről. - Még mindig nem értem miért lógsz ezekkel a nullákkal GiSung... - megrogyasztja a lábát, hogy szemmagasságban legyen velem.
- Most akkor kell az asztal vagy nem? - teszi fel a kérdést Jimin. - Megijedtél, hogy azonnal egy kislánnyal kezdesz kötözködni? - mosolyodik el gúnyosan a fiú.
- Fülbe valós hülye gyerek! - lép el tőlem DongHo és Jimin pólója után kap, de a fiú leguggol és lábon rúgja a focistát.
- Elég! - ordít az egyik tanár valahonnan az étkező bejáratától.
- Még vissza kapjátok! - fordít hátat nekünk Dong és bicegve kezd el menni a haverjaival.
Ennek még lesz folytatása és nagy balhé lesz még ebből... Minek kell mindenbe bele pofázniuk?
- Nem kellett volna segíteni. - ül vissza a székre Jimin.
- Még véletlenül se miattad, vagyis miattatok segítettünk... - ülnek vissza az asztalunkhoz a fiúk.
Én csak állok és meredek a hét fiúra. még ők ugyan úgy merednek vissza rám. Mintha egy vad lennék a szavannán és oroszlánok karmaiba szorultam volna.
- Sung! - szól rám JR. - Mindjárt becsengetnek.
Hátat fordítok a fiúknak és leülök a helyemre, majd folytatóm az evést.
Jimin szemszögéből:
Ahogy körbenéztem az egész iskolán a színpadról újra elkapott egy érzés. Éhen halok. Mennyi illat és szag van itt. Tisztán érzem, a mocskos vérfarkasok bűzét. Bármit mondanak a fiúk tudom, hogy ők is éreznek minket. De... Ez a finom illat minden szomorúságot kivernek a fejemből. Kié?
- Jimin. - kezdett suttogni Tae. - Jól vagy? Az kell még, hogy leugorj a színpadról és vér fürdőt tarts.
- Semmi bajom. - fordítom felé a fejem egy pillanatra, majd vissza nézek az egész iskolára és megakad valakin a szemem. Egy vörös hajú lányon. Gyönyörű hosszú egyenes haja a mellkasán pihen.
Az igazgató egész hülyesége alatt csak őt néztem és ő ugyan úgy nézett rám. Mire észbe kaptam láttam, hogy mindenki elindul kifelé. Követtem a fiúkat, de JungKook, Jin és Suga teljesen másik irányba kezdtek menni.
- Mi lesz, ha valamit elszarunk? - kérdezem és zsebre teszem a kezem. - Mondjuk valaki beszól és elvesztem a fejem.
- Kussban tűröd még sérteget és azt teszed amit mond. - szól hátra nekem NamJoon.
- Na ne szopass! - torpanok meg és kiveszem a kezem a és a mellkasom előtt fűzöm össze a karom. - Azt akarod, hogy mindenki átgázoljon rajtunk?
- Jimin! - megáll és vissza fordul. - Nem azt akarom! De ha nem csinálod akkor én leszek az aki kinyír, de kis pöcs! Befogod a pofád és azt teszed amit az apánk, és én mondok!
- Te vagy kis pöcs... - kezdek duzzogni még TaeHyungék tovább indulnak. Utánuk sietek. A többiek sietnek és NamJoon sikeresen elkapja a záródó ajtót. Lehajtom fejjel és teljesen unott arc kifejezéssel megyek utánuk még újra meg nem érzem azt az isteni illatot. Felnézek, de addigra már bent vagyok a teremben. Ha jól számolok húszan vannak az osztályban. Megint csak keveredik a kivert kutya és a gyönyörű rózsa illata.
- El is feledkeztem rólatok... - néz ránk a tanár. Tisztára olyan mint egy zombi! A szeme éppen nyitva van és teljesen lila a szeme körül a bőre. Elvonszolja magát az asztalához. - Mutatkozzatok be és üljetek le... - néz az osztályra. - Ahol találtok magatoknak helyet...
- Kim NamJoon vagyok. - kezdi Rap Monster.
- Jong HoSeok. - int az osztálynak J-Hope.
- Kim TaeHyung vagyok! - kezd mosolyogni V.
- Park Jimin... - én csak megforgatóm a szemem.
- Örülök nektek fiúk... - áll fel a székből a tanár és kezet fog velünk. - Remélem megjegyeztétek a nevüket... mert én nem... - suttogja el. - Nos... Örülnék, ha mindenki kedves lenne velük és segítené őket.
Elsőnek megyek hátra és ülök le a középső sor legutolsó padjába. Rögtön mellém ül Tae és a mellettünk lévő padban foglalnak helyet J-Hopeék. Csendben üljük végig a tanár beszédét, majd elindulunk enni. Út közben össze futunk a többiekkel.
- Na? - kérdezi Jin, - Milyen volt?
- Unalmas... - indulok el az ebédlő felé.
Beérünk és azonnal megcélozzuk az ebédlő pultot. Csak főt és sült kaja van? Hogy fogom kibírni nap végéig vér nélkül? Ez kész kínzás...
Amint megvolt a kaja kiszemeltünk egy üres asztalt és rögtön leülünk oda. Csak kapargálom a kajám még a többiek nevetgélnek és ebédelnek. Hogy bírják ki vér nélkül?
- Hé! - szól valaki. - Pattanj buzikám! - felemelem a fejem és oldalra nézek. Megkeresem az illető fejét aki dühösen mered rám pár haverjával. - Süket vagy a sok szopástól?
- Sajnálom, hogy leültem a helyedre... Gorilla... - fordulok vissza a kajámhoz.
- Anyádat... - motyogja el.
Kirúgom a széket magam alól és álló helyzetbe állok. Megakarom ütni, de NamJoon nem hagyja. A szék hangjára mindenki fel figyel és ami kis meccsünket. Anyám... Akkor halt meg amikor én újjá születtem... Áldozat volt. Őszintén, már nem is emlékszem az arcára. A hangja az ami még most is kísért álmomban. NamJoon szerint csak trauma. Még ha beszélne hozzám, de nem. Segítségért kiabál.
- Gyerünk... - szól a srác. - Sicc...
- Olyan szinten beverem az arcod, hogy... - jelenleg ahhoz sincs erőm, hogy értelmes vissza szólást találjak ki. Muszáj uralkodnom magamon, hogy ne veszítsem el a fejem és ne harapjam át a torkát. - Baszd meg!
- Igen? - tesz egy lépést a fiú. A széket elrúgja és követem a szék mozgását. Megijedek amikor meglátom kifelé tart a szék, de abban a pillanatban egy szökés hajú srác megállítja azt.
Csak az tűnik fel, hogy az annál az asztalnál ülő fiúk félállnak. A szag! Ők a vérfarkasok! Istenkém! Ha csak belegondolok mi lenne, hogy mi kerülnénk velük balhéba! NamJoon alaposan szarrá verné az összes kutyát.
- Istenkém... - annyi tűnik fel, hogy az asztalon lévő két tálca zuhanni kezd, de még időben kapja el Suga. Felnéz rám és jelzi, hogy száljak ki az egész beszélgetésből, mert ő lesz az aki megöl, ha nem teszem. Kék lesz a szeme és mintha egy pillanatra még a fogai is elő villantak volna.
- DongHo! - szól a srácra egy sapkás, szőke hajú srác - Komolyan ennyire nincs jobb dolgon mint másokat idegesíteni?
- Mi jogon szólsz bele a dolgomba amerikai buzi? - a fiúhoz lép a DongHo nevű gyerek és leüti a fejéről a sapkát. A vörös hajú lányra néz aki a hét fiú között áll. - Még mindig nem értem miért lógsz ezekkel a nullákkal GiSung... - elkap az undor amint a lányhoz kezd beszélni. Mintha egy koszos vámpírt látnék egy tündérrel beszélni.
- Most akkor kell az asztal vagy nem? - kérdezem és az asztalra támaszkodok. - Megijedtél, hogy azonnal egy kislánnyal kezdesz kötözködni? - egy gúnyos mosoly telepszik az arcomra, csak, hogy még jobban bosszantsam.
- Fülbe valós hülye gyerek! - lép felém, de mielőtt elkaphatna leguggolok és gyorsan rugóm lábszáron. Nem esik össze... Nem ember... Esetleg ork vagy troll... Nem csodálom, hogy ekkora és ahogy elnézem Amerikai focizik is.
- Elég! - női ordításra leszek figyelmes. Felállok és megigazítom a ruhám.
- Még vissza kapjátok! - pofátlan troll... Attól, hogy erős nem jelenti, hogy olyan sok jutott neki agyilag. Nem érez túl sok szagot és nehezére esik felismerni a vámpírokat és a mocskos vérfarkasokat. Az évek során nagyon sokat változtak. Megtanultak normálisan beszélni és mozogni, a testük és egész ember alakú lett mivel nagyon sok troll boszorkányokkal vagy esetleg emberekkel kezdett románcot. Ahogy elnézem ez a gyerek talán tizenöt százalékig troll.
- Nem kellett volna segíteni. - ülök vissza a helyemre.
- Még véletlenül se miattad, vagyis miattatok segítettünk... - leülnek a kutyák és folytatják az evést.
A lány csak áll és bámul minket. Látom NamJoon parancsa nem sokat ér Kookinak... Szegény lányt most is irányítja.
- Sung! - rántja vissza a megbabonázott lányt a valóvilágba az egyik fiú. - Mindjárt becsengetnek.
Hátat fordít nekünk és leül az asztalához épp úgy mint a többiek. NamJoon azonnal rám néz, de nem mond semmit. Inkább JungKookot vonja kérdőre.
- Vad barom! - csap az asztalra. - Hogy lehetsz ekkora hülye?! - suttogva kezd ordítani. - Ne merd többet használni az erőd a suliban!
- Jól van már... Annyira aranyos volt ahogy nézett! - nyalja meg a száját a legfiatalabb.
- Hazáig bírjátok ki. Otthon azt csapoljátok meg akait akartok, de itt nem akarok balhét.
- Értettük...
~~~
Egyáltalán nem volt kedvem bemenni az utolsó órára ezért a tesi folyosón találtam menedéket. A zsámoly halmazon helyezkedtem el és csukott szemekkel pihentem a hegy tetején. A nyugalmamat a bűz zavarta meg és léptek.
- Mit akarsz...? - motyogtam el csukott szemekkel.
- Tudom mi vagy...
Az egyik szememmel néztem le a fekete hajú fiúra akinek a szeme sárga lett és csak a nyakához emelte a kezét, majd úgy kezdett vakarózni mint egy kutya.
- Bolhás vagy? - nyitom ki a másik szememet is és elmosolyodok. - Van egy üzlet ahol nagyon olcsón lehet kapni bolha nyakörvet. Ha gondolod elküldöm az üzlet címét SMS-ben.
- Mióta itt vagytok vakaróznom kell... Ehhez semmi köze a bolhákhoz... Egyszerűen allergiás vagyok a magad fajtákra.
- Én meg rátok. - lógatom le a lábam. - De ha szeretnéd megvakarom a füled tövét.
- Mi a neved? - kérdezi és közelebb lép a halmazhoz.
- Nem ismersz meg? - ugrok le elé. - Park Jimin... A lila rózsa, az ötödik gyerek.
Eltűnik a magabiztossága és helyette kétségbeesettség ül az arcára. Mindig ez van amikor bemutatkozok egy olyannak mint én. Sok lény szerint csak legenda a Hét fiú története, de aztán rájönnek, hogy... kurva szar vámpírral futottak össze.
- És a te neved? - ülök le a zsámolyra. - Bolhás Bodri?
- Park Jin Young. - nyel nagyot és hátrál egy lépést. - Mit akartok itt?
- Őszinte leszek... - állok két lábra és a falnak lököm, majd a feje mellett kezdek támaszkodni. - Még én se tudom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése